ISTEN KEDVÉRE ÉLNI

Te teremtettél mindent és a te akaratodért, vannak és teremtettek. (Jel 4:11)

Mert kedveli az ÚR az õ népét. (Zsolt 149:4)

Isten úgy tervezett minket, hogy örömét lelje bennünk. Nem volt szüksége ránk, mégis úgy döntött, hogy legyünk. Szolgáljon hát életünk Isten dicsõségére, sõt örömére! Legyen ez az elsõ célja életünknek.

Isten minket is megajándékozott érzékszervekkel. Érzéseink és érzékszerveink azért vannak, hogy ne csak eltûrjük az életet, hanem örömünket találjuk benne - saját képére teremtett bennünket ezen a téren is.

1. Örömöt szerezni Istennek - az istentisztelet (worship) célja is ez.

“Az Õt félõkben gyönyörködik az Úr, akik kegyelmében reménykednek.” (Zsolt 147:11)

Isten imádásának igénye bele van teremtve a természetünkbe. Ha nem Istent imádjuk, akkor ez a készség valami másnak a tiszteletébe, imádatába torkollik - pl. önmagunknak vagy bálványoknak.

Isten imádata nem éneklés, imádság, igehallgatás, vagy egyéb istentiszteleti cselekmény, hanem egy életstílus.

      Az imádat sokkal több mint az ének-zene. Az istentisztelet minden részlete WORSHIP kell hogy legyen. Az énekek stílusán sokszor vitatkozunk. Melyik a bibliai stílus? Nincs erre nézve semmiféle feljegyzésünk. A bibliai korban használt hangszereket már nem is igen ismerjük. Isten mindenféle zenét szeret. Õ teremtette azt. Az üzenetet azonban a szöveg is hordozza, nem csak a dallam.

2. Az istentisztelet nem érted és a javadra történik. Isten dicsõítése és magasztalása az. Miközben Õt imádjuk, magunk is megerõsödünk, növekedünk. De csak ha teljes szívvel szolgálunk néki, abban találja örömét, s az jelent áldást nekünk is. “... e nép szájjal közelget hozzám, és csak ajkaival tisztel engem, szíve pedig távol van tõlem, úgy, hogy irántam való félelmük betanított emberi parancsolat...” (És 29:13)

3. A WORSHIP nem az életünk egy része, hanem az életünk egésze kell, hogy az legyen. “Keressétek az Õ orcáját szüntelen!” (Zsolt 105:4) Folyamatosan és reggeltõl estig. (Zsolt 113:3) Reggel, amikor felkelünk és este, amikor lefekszünk, Isten dicsérete legyen az ajkunkon. “Áldom az Urat minden idõben, dicsérete mindig ajkamon van.” (Zsolt 34:1)

Mindent és mindig az Õ dicsõségére tegyünk! “Azért akár esztek, akár isztok, akármit cselekesztek, mindent az Isten dicsõségére míveljetek.” (1Kor 10:31)

Hogyan lehetséges mindent Isten dicsõségére tenni? Ha mindent úgy teszünk, mintha Jézusért tennénk, és miközben végezzük dolgainkat, folyamatosan beszélgetünk Õvele. “És valamit tesztek, lélekbõl cselekedjétek, mint az Úrnak és nem embereknek.” (Kol 3:23)

Az Istennek szolgáló élet titka ez: úgy teszek mindent, mintha Jézusnak tenném. “... szánjátok oda a ti testeteket élõ, szent és Istennek kedves áldozatul, mint a ti okos tiszteleteteket.” (Rm 12:1)

      A munka is istentiszteletté lesz, ha Istennek szenteled, és ha jelenléte tudatában végzed azt.

Kedvét leli-e bennem az Úr? Mikor szereztem neki örömöt utoljára?

A bemerítés: az Isten családjába tartozás jele

Az egészséges családban a családtagok nem szégyellik a családba tartozásukat. Sajnos sok olyan hívõvel találkoztam már, akik soha nem azonosították magukat nyilvánosan a lelki családjukkal úgy, ahogy azt Jézus parancsolta - a bemerítkezés által. A bemerítés nem egy “választható” rituális cselekmény, amit késleltetni, vagy halasztani lehet. Az jelzi azt, hogy Isten családjába tartozol. Az által nyilvánosan megtudja a világ, hogy “nem szégyenlem, hogy Isten családjához tartozom.” Ezt a csodálatos cselekményt Jézus elrendelte családja minden tagjának. Õ mondta: Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén ôket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Léleknek nevében. (Mt 28:19)

Éveken át töprengtem azon, vajon miért adott az Úr Jézus a bemerítésnek ugyanolyan hangsúlyt, mint az evangélium hirdetésének és a tanításnak. Miért olyan fontos a bemerítés? Azóta rájöttem, hogy azért, mert ez Isten velünk való második tervét nyilvánítja ki: az Õ családjába tartozunk, annak tudatos részesei vagyunk.

A bemerítés önmagában természetesen nem tesz bennünket Isten családja tagjaivá, csak a Krisztusba vetett hit alapján leszünk azok. A bemerítés csak megmutatja, hogy Isten családjának része vagyunk. Mint ahogy a jegy-gyûrû csak látható jele a szívben hozott ígéretnek.

A legnagyobb kiváltság

Az Úr Jézus nem szégyell atyja fiainak mondani bennünket (Zsid 2:11; Mt 12:49-50). Gondolkozzunk el ezen! Nincs annál nagyobb tisztesség, mint hogy Isten családjának tagjai vagyunk. Amikor olyan jelentéktelennek, erõtlennek, elhagyottnak érzed magad, gondolj arra, hova, kihez tartozol!