A SZABADBAN.

 Lila, fehér, sárga szirmok libbennek a szabadban,

pihekönnyű madárszárnyak rebbennek a magasban.

 Vad árvácska és százszorszép, piros pipacs ünnepel,

víg kakukk és fülemüle muzsikája dalra kel.

 Elfeledve a bús esőt,kinn a rét már szárogat,

virágporos lábán a méharany nektárt tartogat.

 Szétcsúszik fent az ég fátyla,vidám arca kibukkan,

mosolyog a nap világa,s mindent elönt bódultan.

 Hullámzik a tarka mező,szélén patak folydogál,

szelíd szemű kis őzikefélénk szívvel álldogál.

 Szelek szárnyán száll a gólya,piros lába integet,

füstifecske is fent rója,átszeli a kék eget.

 Ciripelő tücsök komalágy dallamot hegedül,

bársonypuha jázminvirágmézillata rám terül…2010. május 27.  Guti Tünde

-------------------------------------------------------

PEREG AZ ÉLET…

 Virág, mely boldogan ontja az illatát,

szellő, mi suttogva mondja el bánatát,

folyó, mely csendesen mossa a partjait,

vándor, ki őszintén keresi álmait,

anya, oly gyengéden gondozza gyermekét,

szeme, hogy vigyázza és óvja életét,

kék ég, nézd, szikrázik, arany a sugár,

fészek, hol csipog a kis tarka madár,

mezőn a fűszál s a rikító pipacs,

gyógyító remény, vidám ipiapacs,

pereg az életünk s űz, hajt, ki fiatal,

győzni a rossz felett – ez lesz majd diadal!

 2010. május 18.                Guti Tünde