A KÖZÖSSÉG ÉPÍTÉS. 

És foglalatosok voltak az apostolok tudományában és a közösségben, a kenyérnek megtörésében és a könyörgésekben. (Csel 2:41-42)  

A közösség elkötelezettséget igényel.

      Csak a Szentlélek képes arra, hogy a hívők között igazi közösséget hozzon létre, de azután annak építéséhez a mi döntéseinket és elkötelezettségünket használja fel. Pál ezt a kettősséget így fejezi ki: Igyekezzetek megtartani a Lélek egységét a békesség kötelékével (Ef 4:3). Isten erejére és a mi igyekezetünkre is szükség van az igazi közösség kialakulásához.

      Sajnos nem úgy születtünk, hogy értenénk hozzá, hogyan lehet ilyen közösséget építeni. Az Újszövetség azonban sok helyen tanít erre. Pál ezt írta pl. Timóteusnak: Ezeket írom néked... hogy tudd meg, mi módon kell forgolódni az Isten házában, mely az élő Isten egyháza (1Tim 3:14-15)

      Ha belefáradtál már a felszínes közösségbe és szeretnél tenni valamit annak érdekében, hogy valódi, szeretet-közösség épüljön körülötted a gyülekezetedben, légy készen arra, hogy nehéz döntéseket hozz és kockázatokat vállalj - Isten igéjére figyelve.

1. A közösség építéséhez ŐSZINTESÉGRE van szükség

 Könnyebb ignorálni a problémákat, vagy túl nézni rajtuk, mint szeretetben feltárni, elmondani az igazságot. A legtöbb embernek nincs senkije, aki szeretné õt annyira, hogy megmondaná neki az igazságot, s így tovább halad az önpusztítás útján.

      Pál ezt tanácsolja: Atyámfiai, még ha előfogja is az embert valami bûn, ti lelkiek, igazítsátok útba az olyant szelídség lelkével. (Gal 6:1) Azért levetvén a hazugságot, szóljatok igazságot, kiki az õ felebarátjával, mert egymásnak tagjai vagyunk. (Ef 4:25) (A gyülekezeti közösségen belüli problémák kezelésére egy gyakorlati példát találunk az 1Kor 5-ben.)

      Ha a konfliktusokat sikerül jól megközelíteni és megoldani, közelebb kerülünk egymáshoz - ez így van minden emberi kapcsolatban - a házasságban, a barátok között, vagy a gyülekezetben. Az ige ezt mondja: Aki megfeddi az embert, végre is inkább kedvességet talál, mint a sima nyelvű. (Péld 28:23)

      Nem jogosít fel azonban ez senkit durvaságra, tiszteletlenségre. A meggondolatlan beszéd nem gyógyít, hanem inkább sebeket okoz. Az ige arra tanít, hogy szeretettel szóljunk egymáshoz, mint egy nagy család tagjai. Az idősebb embert ne dorgáld meg, hanem intsed mint atyádat; az ifjabbakat mint atyádfiait; A idősebb asszonyokat mint anyákat; az ifjabbakat mint nőtestvéreidet, teljes tisztasággal. (1Tim 5:1-2)

2. A közösség építéséhez ALÁZATRA is szükség van

 A büszkeség falakat húz közénk, az alázat pedig hidakat épít. A közösségben a megfelelõ öltözék az alázatos lelkület. Mindnyájan pedig egymásnak engedelmeskedvén, az alázatosságot öltsétek fel, mert az Isten a kevélyeknek ellene áll, az alázatosaknak pedig kegyelmet ád. (1Pt 5:5)

      Tehát nem is csak egymástól távolít el a büszkeség, hanem Istentõl is.

      Hogyan fejleszthetjük magunkban az alázatot? Ismerjük be gyengeségeinket; legyünk türelmesek mások gyengeségeivel kapcsolatban; fogadjuk el mások tanácsát, kiigazítását; engedjük meg gyakrabban, hogy mások kerüljenek a középpontba. Pál ezt tanácsolja: Egymás iránt ugyanazon indulattal legyetek; ne kevélykedjetek, hanem az alázatosakhoz szabjátok magatokat. Ne legyetek bölcsek ti magatokban. (Rm 12:16) Semmit nem cselekedvén versengésből, sem hiábavaló dicsôségbôl, hanem alázatosan egymást különbeknek tartván ti magatoknál. Ne nézze kiki a maga hasznát, hanem mindenki a másokét is. (Fil 2:3-4)

      Az alázatosság nem azt jelenti, hogy kevesebbre értékelem magamat, hanem, hogy kevesebbet gondolok magamra; többet másra