Mégis .
Milyen
sokat kellene hinnem,
s
mily keveset hiszek.
Mily
keveset kellene vinnem,
s
mennyi terhet viszek.
Egyedül
Rá kellene néznem,
s
magamra révedek.
Ragyog
a cél, viharban, vészben
s
hányszor eltévedek.
Mégis…
elcsüggedjek, megálljak?
miért
csüggedjek el?
Hisz
oly keveset hiszek még,
s
már az is fölemel.
Mint
minden én nyomorúságom,
nagyobb
a kegyelem.
Ebben
hiszek, s szemem bűnbánón
megint
ráemelem.
Kis
hitet, hogy megerősítsen,
míg
többről többre nő
s
egész a célig elsegítsen,
hatalmas
Isten Ő.
Túrmezei
Erzsébet
Meddő könyörgés.
Nagy
kínt, Krisztus, vallottál,
Vétkes
földünk foglyaként.
Bár bíznék Benned, Uram!
Valál
kínok tudója,
vagy
kínok oldozója, -
Bár bíznék Benned, Uram!
Rontást
rólam távoztass,
kárhozatnak
koncáról. –
Bár bíznék Benned, Uram!
Békében
is békétlen,
meddő
csatán csömörlök. –
Bár bíznék Benned, Uram!
Menekülnék
üvöltve,
magam
elől nincs hová. –
Bár bíznék Benned, Uram!
Agyam
égő, istálló,
nyihog
rémült értelmem. –
Bár bíznék Benned, Uram!
Csanád Imre – Kossuth-dijas költő
„Összegyűjtött versei” 1975
(Hozsannázó Napok, III. 297)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése