2013. április 19., péntek



Mégis .      
Milyen sokat kellene hinnem,
s mily keveset hiszek.
Mily keveset kellene vinnem,
s mennyi terhet viszek.

Egyedül Rá kellene néznem,
s magamra révedek.
Ragyog a cél, viharban, vészben
s hányszor eltévedek.

Mégis… elcsüggedjek, megálljak?
miért csüggedjek el?
Hisz oly keveset hiszek még,
s már az is fölemel.

Mint minden én nyomorúságom,
nagyobb a kegyelem.
Ebben hiszek, s szemem bűnbánón
megint ráemelem.

Kis hitet, hogy megerősítsen,
míg többről többre nő
s egész a célig elsegítsen,
hatalmas Isten Ő.
         Túrmezei Erzsébet

Meddő könyörgés.

Nagy kínt, Krisztus, vallottál,
Vétkes földünk foglyaként.
      Bár bíznék Benned, Uram!

Valál kínok tudója,
vagy kínok oldozója, -
      Bár bíznék Benned, Uram!

Rontást rólam távoztass,
kárhozatnak koncáról. –
      Bár bíznék Benned, Uram!

Békében is békétlen,
meddő csatán csömörlök. –
      Bár bíznék Benned, Uram!

Menekülnék üvöltve,
magam elől nincs hová. –
      Bár bíznék Benned, Uram!

Agyam égő, istálló,
nyihog rémült értelmem. –
      Bár bíznék Benned, Uram!
Csanád Imre – Kossuth-dijas költő
„Összegyűjtött versei” 1975
 (Hozsannázó Napok, III. 297)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése