Parancsait nem tartja meg
1Jn 2,1-5aFiacskáim, ezeket azért írom nektek, hogy ne vétkezzetek. De ha valaki vétkezett is, van szószólónk az Atyánál, Jézus Krisztus, az igaz. Ő az engesztelés a mi bűneinkért, de nemcsak a mieinkért, hanem az egész világ bűneiért is. Abból tudjuk meg, hogy ismerjük őt, ha megtartjuk parancsait. Aki azt mondja: ,,Ismerem őt', de parancsait nem tartja meg, az hazug, és nincs benne igazság. Aki azonban megtartja az ő igéjét, abban Isten szeretete valóban tökéletes, és ebből tudjuk meg, hogy őbenne vagyunk.
Abból lehetünk bizonyosak, hogy szeressük az Úr Jézust, hogy parancsait megtartjuk. Ezt a megkülönböztetési, megbizonyosodási szabályt nem János apostol adta, hanem maga az Úr Jézus (Jn 14:21). Szükségünk van erre a megbizonyosodási szabályra, mert vannak helyzetek, amikor elbizonytalanodunk, és már abban sem vagyunk biztosak, hogy tényleg szeressük-e az Urat. Amikor az utolsó vacsorán az Úr Jézus bejelentette, hogy az apostolok közül egy el fogja Õt árulni, akkor ezt minden apostol magára vette, kivéve az árulót. Mindegyik ezt kérdezte: vajon én vagyok az?... (Mt 26:22) Amikor az Úr Jézus háromszor kérdezte meg Péter apostolt, hogy szereti-e, akkor Péter apostol a harmadik válasznál, már elszomorodott és el is bizonytalanodott: Uram, te mindent tudsz, azt is tudod, hogy szeretlek. (Jn 21:17).
De melyek ezek a parancsok? A Tízparancsolat? Igen, azok is… A szeretet nagy parancsolata? Igen, az mindenképpen… De az Úr Jézus pancsainak megtartását legkonkrétabban az Õ evangéliumi beszédeinek megtartásában látom. Az evangéliumban sok konkrét dolog van, ami szintetikusan belefoglaltatik a szeretet nagy parancsolatába, de az evangéliumban, konkrétan kiemelve, nyilvánvalóbbak. Vizsgáljunk meg néhány ilyen parancsot:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése