MÉFIBÓSET   

2Sámuel 9:1-13
És felrémlik a gyermekkori emlék,
riaszt borzongat lázas éjszakán…
Ötéves volt… felkapta őt a dajka,
és futott vele át a palotán,
sikongva, mint ki eszét vesztve száguld,
mert Jezréelben rettentő csatán
elesett Saul, a megszállott király is,
a nagyapa, – és apja: Jonathan.
A dajka fut, reszket már gyenge karja,
és hirtelen: rettentő zuhanás!
Rémült sikoly! Vad fájdalom hasít át
Mindkét lábán, mint a villámcsapás.
Felemelik, mert talpra állni nem tud,
a dajka vonja-rántja őt tovább…
– Árvaság, jajszó, csúfos összeomlás,
és dermedten csüng a két béna láb.
Évek telnek, ő csak tengődik árnyként.
Naponta reszket, teste-lelke fáj.
Mi vár reá, bukott királyi sarjra?
Az országban most Dávid a király!
S hirtelen kemény léptek zaja koppan,
Királyi testőr menten ott terem,
– Uram reád lelt, küldi a parancsot:
színe előtt sürgősen megjelenj!
Véget ér hát a boldogtalan élet?
Saulért most Dávid rajta bosszút áll?
- Asztalomnál lesz naponta étked,
Saul minden birtoka rád visszaszáll!
– Reám, holt ebre? – dadog Méfibóset,
az ámulattól elakad szava.
– Többé ne rettegj. Megterítve vár rád
a királyi kegyelem asztala.
***
(Jaj, hányszor voltam jótettekre béna,
bukott Ádámnak lázadó fia,
de hívat töviskoronás Királyom –
kenyérbe-borba rejtve, látom:
Vár reám a Kegyelem asztala!) Siklós József -

AZÉRT…

Azért vagyok szomjas,
hogy Forrást keressek,
azért éhes lelkem,
Élet Kenyeréhez,
hogy odamehessek.
Azért van a sötét,
hogy a Fényre vágyjak,
azért a tudásszomj,
Örök Igazsághoz,
hogy odataláljak.
Azért hull a könnyem,
hogy vigasztalódjak,
azért fáj sok bűnöm,
hogy a Lélek által
mást is vigasztaljak.
Azért vagyok szegény,
hogy gazdag lehessek,
minden szükségemben
Megváltó Uramtól,
Jézustól kérhessek.
Azért vagyok árva,
hogy Atyám lehessen,
félemlít a halál,
hogy Élő Forráshoz,
Istenhez vezessen.