Zsoltárok LIX:1-13.

Az Úr szolgája a legnagyobb szenvedésekben

A gyalázat összetörte szívemet. A nagy, ártatlan szenvedéseket és Isten csodálatos szabadítását ének-imádságba foglaló zsoltár. Dávidé a felirat alapján, a „mélység iszapja” utalhat Jeremiás (38:6) Ciszternába vetésére. A 10. és a 36. vers a fogság utáni templom újjáépítéséhez köthető. Gyakran idézi az Újszövetség, mint Messiászsoltárt.

2-13. vsz: Teérted viselek gyalázatot. Istenért érte a zsoltárost gyalázat, veszedelem. Szabadításért könyörög, mert elveszése megszégyenülést jelentene magára és az Istenben reménykedőkre nézve.

Napi gondolat:

„Mert Te éretted viselek gyalázatot… mivel a Te házadhoz való féltő szeretet emészt engem” (Zsoltárok 69:8,10)

A Zsoltáros komolyan veszi Isten dolgait, amit a környezete (kezdve a családtagoktól…) kigúnyolással, megvetéssel fogad. Nem marad senkije, csak Istene!

Mi is tudjunk mindenkor Jézus Krisztushoz fordulni, hozzá ragaszkodni. Legyen állandó helyünk a gyülekezetben. A zsoltárosnak is volt, ellene fordultak, de a zsoltárosnak hitvallásává lett, hogy Ő Isten gyülekezetéhez tartozik. Ezért élt át mélységet, de nem maradt egyedül, szabadító Istene ott volt vele. Hitvallásunkban velünk is ott van Jézus Krisztus, a szabadító Istenünk. Ámen.

Imádság:

Szabadító Úr Jézus Krisztus! Sokszor kérdéssé válik számunkra, hogy embereknek, vagy Neked feleljünk meg. Kérünk, erősíts meg bennünket, hogy tudjunk Téged szolgálni mindenkor. Ámen.

------------------------------------------------------------------

Zsoltárok LXIX:14-37

14-22. vsz: Végtelen irgalmad szerint fordulj hozzám. A zsoltáros emberektől még szánalomra sem számíthat, ételébe mérget tesznek, ecettel itatják. Hittel fordul Istenhez: Ismeri az Ő kegyelmét, szabadítását, melyet a szövetséges nép oly sokszor átélt.

23-29. vsz: Töröltessenek ki az élet könyvéből. A zsoltáros nem ismeri az ellenség szeretetét. Átkot szórva kér Istentől büntetést rájuk.

30-37. vsz: Dicsérjék őt egek és a föld. Zárás: hálaének. Látja helyzetét és benne a szabadító Isten jelenlétét. Isten magasztalása fontosabb mindenféle áldozatnál.

Napi gondolat:

„Látják ezt majd a szenvedők és örülnek, ti Istent keresők, elevenedjék szívetek” (Zsoltárok 69:33)

A zsoltárost a gyülekezethez, az Istenhez való ragaszkodásában gúnyolják, emberektől segítséget nem várhat, amibe már belebetegedett. Ő továbbra is áldja Istenét. Nem távolodik el emberileg Istentől, melynek gyümölcse: Isten az Ő szabadításával veszi körül.

Életünkben tudjuk hittel, Istenhez és gyülekezethez tartozással elfogadni Jézus Krisztus szabadító kegyelmét. Ámen.

Imádság:

Úr Jézus Krisztus! Sokszor türelmetlenek vagyunk Veled szemben, nehezen viseljük a környezetünk reagálását.

Könyörülj rajtunk, adj erőt, hogy mindenkor hittel ragaszkodjunk Hozzád, gyülekezetünkhöz, hittel várjuk a Te szabadító kegyelmedet. Ámen.

----------------------------------------------------------