LELKI CSÖNDRE VÁGYOM    

Én Istenem, lelki csöndre vágyom,

Templomod az, ahol megtalálom.

Lelki fülem ott Rád hangolódik,

s bennem a sok bűn-görcs feloldódik.

Körülöttem zajlik a bűn-tenger:

Csöndes sziget, Uram, te légy bennem,

Ahol fáradt lelkem felüdülhet,

s újabb harcra áldást, erőt nyerhet.

Megfáradtak nálad felüdülnek,

erőtlenek új erőre lelnek.

Bűnüldözött lelkek menedéke

Nálad van az örök csönd, a béke.

                     Pecznyik Pál

MAGÁNY  

Csendes alkonykor, hajnalpirkadáskor,

Ha a lelkemmel egyedül vagyok,

Érzem: az élet néma börtönében

Élő emberek nem mindig rabok.

A magányosság csendes perceiben

Élő emberek mindig boldogok!

Nem jut el oda bűnök sötét éje

Világ zajától mentek, szabadok.

A messzeségből valaki lenéz rám.

Ha Rá gondolok, a szívem örül.

Kivel Isten van, az sohasem árva,

Bár világ romján álljon – egyedül!

 Kárász Izabella, 1943. Fényből Fényességet 248.