Ösvényem világossága

Ma újra egy csodát éltem át. Isten Vigasztalásának csodáját, és gyengéd odafigyelését gyermekei apró bajaira. Tegnap este elég későn sikerült elindulnom hazafelé a suliból. Nagyon fáradt és kimerült voltam. Nem kívántam már semmi mást, csak egy puha, meleg ágyat. De tele voltam kérdésekkel...

"Az életem kérdései": mihez kezdjek Uram? Hogy fogok élni? Miből? És hol?

Melyik úton járjak? Mit is akarok?

Így járt az agyam, miközben hazafelé baktattam, aztán egy halk és nyugodt imában felajánlottam életemet, s kértem Istent, Ő igazgasson minden lépést. "Életem ideje kezedben van..." Legyen Ő az én "ösvényem világossága". Ő tudja, mit akar, mikor és miért és hogyan. Az én gondolataim folyton csak összekuszálódnak. Mostanában egyre gyakrabban sajnos. Ezután  megnyugodtam. Útközben még felmásztam a vasúti töltés oldalára, hogy megcsodáljam azt a néhány csillagot, ami fenn ragyogott még városi egünkön, és a Jupitert, mely ugyanolyan rendületlenül fénylik, minden pillanatban. Aztán mivel nagyon fáradt voltam, hazaérve már csak arra volt energiám, hogy átöltözve ledobjam magam. Így kimaradt az esti kapcsolatápolás Istennel, a Biblián keresztül, az imám is csak valami hevenyészett... De hiányérzetem volt, hiányolni Istent...

"Szívem utánad vágyott éjszaka, az én lelkem is bensőmben Téged keresett, 

mivel ha ítéleteid megjelennek a földön,  igazságot tanulnak a földnek lakosai."

Ezt már reggel olvastam, ugyanabban a fejezetben volt, ahol a reggeli ige:

"Kinek szíve reád támaszkodik,

megőrzöd azt teljes békében

 mivel Te benned bízik."

/Ésaiás könyve 26,3/

Nagyon jó volt ezt így olvasni! Megnyugodni a tudatban, hogy Ő hallotta azt a kérést, látja kételyeimet, aggodalmaimat, minden vágyamat és félelmemet - látja és hallja, tudja és érzi...