Öntevékeny tisztulás 2Korinthus 7,1–4

Érdekes részlete kerül itt elő a tisztaságnak. Az evangéliumokban Jézus

igen keményen beszél a farizeusokkal, mert kínos aprólékossággal végrehajtják

ugyan a mindennapi életben a törvény által előírt tisztasági szabályokat,

de közben belül, a szívükben tele vannak „rablásvággyal és gonoszsággal”.

A krisztusi ember számára éppen ezért Krisztus megtisztító vére a legfontosabb,

hiszen csak általa tisztulhat meg romlott, szennyes szívünk. Az apostol

szavai azt sejtetik, hogy a keresztyén embert is fenyegeti egy másfajta egyoldalúság.

Talán éppen Korinthusban ütötte fel a fejét a gondolat: „Krisztus vére

által már tiszták vagyunk, nincs tehát a továbbiakban semmi dolgunk és

felelősségünk. Nyugodtan vétkezhetünk, szabadon paráználkodhatunk – ő

úgyis megtisztít minket.”

Szó sem lehet róla – mondja Pál erre egy másik levelében. Itt pedig: „tisztítsuk

meg magunkat..., és így tegyük teljessé a mi megszentelődésünket”. Vigyázni

magunkra, elfutni a bűntől, felügyelet alatt tartani tekintetünket, vágyainkat,

ha kell, akár szigorú szabályokkal is önmagunk számára – ez ma is a mi dolgunk,

lehetőségünk, felelősségünk...

------------------------------------------

A fiúság Lelkének bizonyságtétele Róma 8,12–17

A Biblia igazságainak, tanításainak többek között az a céljuk, hogy ne ingadozzunk

bizonytalanul különféle tanításokat hallva. Az alapvető dolgokban

bizonyosságra kell jutnunk. Ezek közé tartozik az, hogy Isten gyermekei

vagyunk. Arról beszél itt az apostol, hogy mi ennek a bizonyosságnak az

alapja. „Akiket Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai.” Miből tudhatjuk, hogy egy

embert a Lélek vezet? Természetesen nincs itt minden tudnivaló ezzel kapcsolatban,

de ami van, az fontos. Az ilyen emberek „a Lélek által megölik a test

cselekedeteit”. „A testünk (szemünk, szánk, fülünk, kezünk stb.) minden olyan

használatát meg kell szüntetnünk, amellyel magunkat, nem pedig Istent

vagy másokat szolgálunk. Ez pedig a mi feladatunk. Nem elszenvedjük csupán,

nem tétlenül várjuk a bekövetkeztét, hanem mi magunk tesszük meg” –

írja valaki.

Az apostol azt is hozzáteszi, hogy ezt csak a Lélek segítségével tudjuk

megtenni, nélküle nem. Ezért olyan biztos jele ez az „öldöklés” a Lélek jelenlétének,

vezetésének. A jelen lévő Lélek pedig „bizonyságot tesz a mi lelkünkkel

együtt, hogy Isten gyermekei vagyunk”. Innen származik tehát a bizonyosságunk.

------------------------------------------

Gyötrődés a gyülekezetért 2Korinthus 7,5–7

Elég sok lehangoló ismeretünk lehet a korinthusi gyülekezetről. Akár

azt is gondolhatnánk, hogy nem hozott túl sok dicsőséget Krisztus nevére.

Annál inkább meglepő lehet, hogy Pál már-már érthetetlenül könnyen lelkessé

válik néhány róluk kapott biztató hír nyomán. Mi lehet ennek a magyarázata?

A magyarázat egyik fele bizonyosan abból indul ki, ahogy hordozta magában

ezt a közösséget. Nem hátat fordítani akart nekik, hanem egyik legfontosabb

szívügyének tekintette lelki növekedésüket, helyreállásukat, megszentelődésüket.

Ennek érdekében mindenkor imádkozott értük, leveleket írt

nekik, elküldte hozzájuk munkatársait. Gyötrődésének nem egyszerűen csak

az okozói voltak, hanem tudatosan is vállalt, céllal vállalt részesei. Amennyire

ezt ember teheti, igazi közbenjárójuk volt Isten előtt. Aki ennyire és így

vállalja a közösséget más hívőkkel, az sokkal érzékenyebbé válik Isten cselekvő

könyörületével szemben, de az általa „képviseltek” iránt is. Sokkal jobban

érzékeli és értékeli a talán aprónak tűnő, de jó irányú változásokat. Sokszor,

de inkább folyamatosan szükségünk lenne ma is erre a lelkületre.