Gyógyíts meg!

Én Istenem, gyógyíts meg engemet!
Nézd: elszárad a fám,
A testem-lelkem fája…
De épek még a gyökerek talán.
A tompa, tunya tespedés alatt,
Gyökereimben: érzem magamat,
És ott zsong millió melódiám.
Én Istenem, gyógyíts meg engemet!
Hiszen – nem is éltem igazában.
Csak úgy éltem, mint lepke a bábban,
Csak úgy éltem, mint árnyék a fényben:
Rólam gondolt roppant gondolatod
Torz árnyékaképpen.
Egy kóbor szellő néha-néha .
Valami balzsam-illatot hozott.
Akkor megéreztem: ez az élet,
S megéreztem a Te közelléted, –
S maradtam mégis torz és átkozott.
Én Istenem, gyógyíts meg engemet.
Én szeretni és adni akarok:
Egy harmatcseppért is – tengereket.
S most tengereket látok felém jönni,
És nem maradt egy könnyem – megköszönni
Reményik Sándor

Tisztíts meg engem!

Ó, kérlek, tisztíts meg engem,

Egészen mosd e vétkemet!

Egyedül Téged sértettelek,

Mert rútul cselekedtem.

Ne rejtsd el én tőlem orcád,

Mert bűnöm bánt és vétkem fáj.

Irgalmas szívvel fordulj hozzám,

Ó, áraszd kegyelmed rám!

Ne vedd el Szent Lelked tőlem,

Vidámítsd meg a szívemet,

Hadd mondjam el a bűnösöknek,

Hogy Hozzád megtérjenek!

   J. M. Barnes ford.: Kulcsár Tibor