A JERIKÓI ÚTON Ott feküdtem a jerikói úton, kifosztva és megsebesítve. Harmatozott az út porába Szememből a csalódás könnye, Sebeimből a szívem vére. Úgy éreztem: az életemnek vége. És jött a pap. Szép fehér gyolcsban,

S bár sarúját a por belepte, tiszta kezeit fehér leplébe kenetteljesen elrejtette. Segélykérő szavamra meg se fordult, úgy elmerült imádságába, a törvénynek elmélkedésében. És jött a Lévita, majd talán ő,, de ő sem,.

Mert sietett, szolgálatába. És jött egy ellenség, a Samaritánus. Ó,jaj Ő biztosan nem , mert ellenségem. És, és lám

Ő megállt, és lehajolt, és felemelt és bekötözött… Lk.ev- 10: 30-35.v ( a Samaritánus története)                      

NEKÜNK SZÓLÓ INTÉS1 Koritus 7:29-31 „  Ezt pedig azért mondom, atyámfiai, mert az idő rövidre van szabva ezentúl, azért akiknek van is feleségük, úgy legyenek, mintha nem volna. És akik sírnak, mintha nem sírnának; és akik vígadnak, mintha nem vigadnának; akik vesznek, mintha semmijük sem volna.

És akik élnek e világgal, mintha nem élnének: mert elmúlik e világnak ábrázatja”.

Szeretteim, az időnk rövid! A híd közepén már áthaladtunk. Az élet zavaros árja lassan parthoz csendesedik alattunk. Viharai orcáinkra rótták emlékül barázdáikat, meggörbült újjal, eres kézzel szorítjuk a korlátokat. Az Ige int: ne legyen már több háborúságunk a testben, hiszen velünk volt és velünk lesz nyomorúságunkban az Isten! Szeretteim! Az időnk rövid! És Ő közel!!Kor.II. 4:4-5,” Akikben e világ Istene megvakította a hitetlenek elméit, hogy ne lássák a Krisztus dicsőséges evangyéliomának világosságát, aki az Isten képe.Mert nem magunkat prédikáljuk, hanem az Úr Jézus Krisztust; magunkat pedig, mint a ti szolgáitokat, a Jézusért.”

10.v „Mindenkor testünkben hordozzuk az Úr Jézus halálát, hogy a Jézusnak élete is látható legyen a mi testünkben.”