Figyelj arra, mit mondasz!

„Sztefanász, Fortunátusz és Akhaikosz… felüdítették mind az én lelkemet.” (1Korinthus 16:17-18)

Sok embernek fogalma sincs arról, hogy mekkora hatással vannak szavaik más emberek érzéseire, önértékelésére és reményeire. Pál ezt mondta: „Sztefanász, Fortunátusz és Akhaikosz… felüdítették mind az én lelkemet”. Ha még sohasem hallottál róluk, ez azért van, mert a másokat biztatók nem szeretnek a figyelem központjában állni. Akkor örülnek, ha mellékszerepet játszhatnak. Ám nélkülük nagyon keveset érnénk el. A biztatás ellentéte a csüggedés terjesztése, ezért mondja Pál: „Semmiféle bomlasztó beszéd ne jöjjön ki a szátokon, hanem csak akkor szóljatok, ha az jó a szükséges építésre, hogy áldást hozzon azokra, akik hallják!” (Efézus 4:29). Jézus azt mondta: „…minden haszontalan szóról, amelyet kimondanak az emberek, számot fognak adni az ítélet napján: mert szavaid alapján mentenek fel, és szavaid alapján marasztalnak el téged” (Máté 12:36-37). Amit kimondtál, azt többé nem lehet visszaszívni, és ellened szóló bizonyíték lesz egy napon. Dr. Thomas Blackaby rámutat: „A szavak… életre szóló sebeket üthetnek, és sokan sohasem felejtenek el egyes dolgokat, amiket mondtak nekik, akár jó, akár rossz dolgokat, akár bátorító szavakat, akár kritikát vagy dorgálást…
Használd a lehető legjobban a szavakat, hogy áldást hozzanak másokra.” Nos, biztatóak a szavaid? Elmondható róluk, hogy „nincs bennük csalárdság vagy hamisság”? (Példabeszédek 8:8) Kérd Istent: „Uram, tégy zárat a számra, őrizd ajkaim nyílását!” (Zsoltárok 141:3), hogy bármit is mondasz, az Őt dicsőítse, és másokat felemeljen!

 (2) „…a barbárok nem mindennapi emberséget tanúsítottak…” (Cselekedetek 28,1-10) Ki a barbár? A görög nyelv a „barbár” kifejezéssel illetett minden olyan idegen népet, akik nem görögül, hanem a saját anyanyelvükön beszéltek. Ez a kifejezés eredetileg nem hordozott negatív értelmet, de hamarosan hozzá tapadt egy olyan érzet, amely ma támad bennünk, ha ezt a szót halljuk, hogy „barbár”. Az a „barbár”, aki nem olyan, mint én (mi). A barbárok azonban nem mindennapi emberséget tanúsítottak a hajótörött Pál iránt, azaz krisztusi szeretettel vették körül a nélkülöző, didergő, éhező hajótörötteket. Létezik barbárság, és nem az a barbár, aki más, mint én (mi), hanem az, aki nem szánja meg a nélkülözőt, sőt hagyja szenvedni a másikat, sokszor azért, mert más, mint az, aki éppen „helyzetben” van. Jézus hangsúlyozta, milyenek az ő követői: „…éheztem, és ennem adtatok, szomjaztam, és innom adtatok, jövevény voltam, és befogadtatok” (Máté 25,35).

4Mózes 28,16-31