Tandari Éva - Egy Hang szól halkan…

Keserű szavak élednek a papíron…
Ám egy Hang szól halkan az éjben:
Múljék el szívedből a fájdalom,
hisz mi él; itt él Szívem rejtekében.

Itt él, s Én számon tartok híven
minden kihullott könnyet s hulló átkot,
s mindenki érdeme szerint arat majd
Kezemből égő ostort
vagy Égi-szép Virágot.

Én vagyok az Út, melyen lépni kell,
s ha más útra tér a balga láb,
újra és újra kell induljon
míg tisztelni tudja az Én utam porát !

Újra és újra kell induljon
hogy mit vetett; learassa híven,
s csak akkor kap zugot Szívem rejtekén
ha megtisztította Mezőmet egészen.

Nem hagyhat senki másra örökül
egyetlen lábon álló, keserves kalászt…
- S ki hogy értette meg az Igét;
Akként kérem rajta számon az aratást…

Nem kérek a balgától bölcset,
de nem tűröm a Bölcstől a balgát…
Így simítom el az Utak mély ráncait
hogy fénylő legyen egyszer minden reggel…

-          Fénylő, mint ÉN vagyok:
AZ ÉLŐ IGAZSÁG !!!

-           

Szikratávirat  (Juhász Gyula)
Testvérek! Emberek!
Közös veszélyben fogjatok kezet!

Bajtársak! Szenvedők!
Boruljatok le a Jóság előtt!

Bukottak! Győzöttek!
Az igazságban egyesüljetek!

Hívők! Kételkedők!
Az ember vérzik: szeressétek Őt!

Harcosok! Álmodók!
Mindnyájatokban egy bús szív dobog!

Testvérek! Emberek!
Ne öljetek már! Ölelkezzetek!