Nyitott kapcsolat Istennel és emberrel 2Korinthus 5,11–15

Sok-sok embernek kimondott vagy titkolt vágya, hogy olyan közösséghez

tartozhasson, ahol nem kell titkolóznia, szerepet játszania ahhoz, hogy

el- és befogadják. Beszélhet szíve-lelke legmélyebb és legfinomabb rezdüléseiről,

megoszthatja kísértéseit, esetleges bukásait is. Teheti ezt anélkül, hogy

leírnák, elítélnék. Számíthat bátorításra, vigasztalásra is.

Lehet-e ilyen közösséget találni? A gyors válasz az, hogy ilyen közösség

nincs. A megfontoltabb válasz annyit mindenképpen megemlít, hogy Isten

előtt lehetünk őszinték, előtte nem kell szerepet játszani, és nem kell folyamatosan

attól félni, hogy elfordul tőlünk, ha kiderül valami rólunk. Előtte már

most is leplezetlenül állunk – értelme sincs tehát titkolózni –, mégsem fordul

el tőlünk. Nem azért, mert őszinték vagyunk, hanem azért, mert Krisztusban

tekint ránk, és őrá nézve fogad el bennünket.

Nehezebb kérdés, hogy mi, emberek lehetünk-e egymás előtt nyíltak. Letehetjük-

e álarcainkat, feltárhatjuk-e „titkainkat”? Jó lenne, ha így lenne. A

közös alap, a keret adott hozzá: istengyermekség, gyülekezeti közösség.

Mégis helye van az óvatosságnak: „Remélem azonban...”

----------------------------------------------------

A megváltás bizonyossága 1János 5,6–13

A levélben egészen pontosan az örök élet bizonyosságáról olvashatunk.

Teljes joggal mondhatjuk ugyanakkor, hogy az egyik bizonyosság feltételezi

a másikat. Gyakran előfordul korunkban, hogy egy fegyveres csoport elrabol

egy valamilyen szempontból fontos személyt. Azután nyilvánosságra hozzák

követelésüket, aminek teljesítése fejében hajlandók szabadon engedni foglyukat.

A kérdés ilyenkor általában az, lesz-e valaki, aki hajlandó megfizetni a szabadság árát.

Valami hasonló történt az emberrel is. Saját döntése folytán ugyan, de az

ördög rabságába került. Ami azonban még ennél is lényegesebb, hogy elszakadt

Istentől, és az ő haragja van rajta. A különös pedig, hogy ebben az esetben

Isten követelését kellett valakinek kifizetnie, hogy mi emberek kiszabaduljunk

ebből az átkozott helyzetből, igazi fogságból. Lesz-e valaki, aki Isten

követelésének eleget tesz? Ez volt az igazi kérdés.

Maga Isten tesz bizonyságot arról, hogy az ő Fia, Jézus Krisztus azért jött,

hogy kiváltson bennünket. Ezért „aki hisz Isten Fiában”, azé a megváltás,

illetve az örök élet és annak bizonyossága.

---------------------------------------------------

A szívem, Jézus, már a Tiéd

A szívem, Jézus, már a Tiéd, Csak Benned bízom én.
Ha szódat hallom, drága Igéd, Rám ragyog a fény.
Tenger mélye rejti bűnöm, Mind Te vetted el.
Új lélekkel énekelem: Szép az életem!

A lelkem, Jézus, már a Tiéd, A célt már jól tudom,
Csak Véled jár és Te vezeted Végig az úton.
Mindig tartod két kezemet,  Nincs már félelem,
Boldog szívvel mondhatom el: Szép az életem!

Az éltem, Jézus, már a Tiéd, Csak Benned bízom én,
Hisz érted él, Te szórhatod szét Gyertyám kis fényét.
Mocskát, szennyét mind lemosod, Mily nagy kegyelem!
Jézus Krisztus, megköszönöm, Hogy szép az életem.