„Új nyelveken szólnak”  Siklós József.

Nyolcvan éves, S új nyelveket tanul.
Anyanyelvén – de ajkán mégis új:

„Köszönöm – örülök – adok, Elégedett és hálás vagyok...”

Nem mondta férjének, gyermekének, embernek, Istennek sem mondta,
így teltek fölötte az évek, békétlen volt, önző, mogorva...

S figyelni kezdett az Igére, körülölelte sok imádság,
és fölfedezte, mit jelent a gyöngéd szeretet, megbocsátás.

Vélnéd: már ilyen idős korban újat tanulni úgyis késő? –                                                                    Nikodémusz is vén korában hallott az újjászületésről...

Nyolcvan éves s új szavakat tanul.. „Vén korban zöldellők lesznek,
hirdetvén: Jóságos az Úr!                                                                                                                                   -------------------------------------

Az ékes kapu árnyékában

Béna lábam magam alá húzva, Fáradtan ültem az Ékes kapunál,                                                               Reszkető kezem könyörgőn nyújtva Nap mint nap csak egy pár fillér után.

Keserű falat a kolduskenyér! Könnyel öntözött, száraz, sós darab.                                                              Társtalan élet, hiányos fedél, Ahol már csak a fájdalom arat.

Az Ékes árnyékában nincs öröm! Ott csak jaj van. – Meghúzom magam.                                                        Tépett rongyokba lassan öltözöm; Minek sietni? Úgyis hasztalan...                                                                      

Mindig várni, mindig elfogadni; Koldusbatyuval mért élek? Minek?                                                           Mindig csak kapni, mindig csak koldulni, Nem adni soha semmit, senkinek...

... Akkor két halász megállt előttem. Szegények, mint én, s majd oly kopottak.                                             Tekintetük megállt épp fölöttem: Vajon ezek nekem mit adhatnak?

S szólt az egyikük: aranyam nincsen, De amim van, azt mind odaadom.                                                 Názáreti Jézus neve kincsem! E név neked is erő s hatalom.

Kelj fel és járj! Szegény, beteg lélek, E hely többé már nem otthonod !                                                       Béna lábamra ujjongva lépek: Jézus neve előtt porba hullok!

Csodás öröm lett az osztályrészem. Fényben élek, a Jézus fényében!                                                                 Jó volt sorsom szent kezébe tennem, És hinni az Ő segítségében.                                                              Demeter Gyuláné  (A szolgálat útján c. kötetből)                                                                                                 -------------------------------------------------