ILYEN EGYSZERŰ?!  

A kis csavart beillesztik a gépbe,

És ott a helyén végzi küldetését.

Nem gyötri gond és nem kísérti kétség:

- Mire való az életem?

Csak szolgál egyszerűen, csendesen.

Ilyen egyszerű lenne az egész?

                       *

„Mi leszel?” A gyermek szemedbe néz:

„Kocsis!” „Cukrász!” „Repülő!” „Katona!”

S bearanyozza ezt a büszke tervet

a szülők mosolya.

Ők is szövögetik a terveket

Ha gyermekükre néznek.

Álmodnak róla

Nagyot, szépet, sokat.

Álmaik fenn járják a csúcsokat,

De a valóság és az akarat

Annyiszor a mélyben marad.

Míg egyszer a kérdés felébred,

S döngetni kezdi a szívünk falát:

Miért is élek? Tudnám legalább!

Hol a cél? Hol az értelem?

S boldog, aki elér a felelethez

Mert az Istennek terve van velem!

                       *

Szívemben ezzel a szent felelettel

Megállok színed előtt, Istenem.

Valaminek terveztél engem.

Te segíts azzá lennem!

Ha kiáltásnak, ha simogatásnak,

Akármi másnak,

Bocsásd meg, hogy dacoltam, lázadoztam,

És segíts engedelmesen

Terveidbe simulni mostan!

Illeszd helyére kicsiny csavarod!

Szolgál csendesen, ahol akarod:

Ahová rendeli az alkotó,

Örök isteni kéz.

És ott a helyén álmélkodik rajta:

Ilyen egyszerű mégis az egész?!

           Túrmezei Erzsébet

------------------------------------------------

A te helyed

Hová az Isten állított,
Bizonnyal az a Te helyed.
Csak ott lehet Ő pajzsod,
Csak ott lehet mindig veled.
Áldást ha kíván adni rád,
A földön szerte nem keres.
Csak ott keres a helyeden
És jaj neked, ha az üres.

Álld meg hát híven helyedet,
Akármi súlyos a kereszt,
S ha tűz próbálja hitedet,
Ne óhajtsd elkerülni ezt.
S ne nézz sóvárogva más felé
Ha tán helyed igénytelen.
Dicsérd az Istent éppen ott,
Az elrejtett kicsiny helyen.

Amit mulasztasz, úgy lehet
Elhagyván a magad helyét,
Az tán áldástól fosztja meg

Istennek egy más gyermekét.
Gondold meg jól, a te helyed
Te töltheted be, senki más.
Az Úr rád bízta s Ővele
Tiéd lesz majd a számadás.

Fogadd naponkint e helyet,
Mint Istened ajándékát.
Ne szőj magadnak más terveket.
Add őket mind az Úrnak át.
Győzelmet akkor ád csupán,
Imád csak úgy hallgatja meg,
Ha mint az ő hű harcosa,
El nem hagyod az őrhelyet.

Halálodig légy hű s igaz,
Úgy nyersz majd égi koronát.
Benned az Úr, ha hű maradsz
Megdicsőítheti magát.
Örvendve töltsd be tisztedet,
Boldog reménnyel vár Urad,
Hadd lássák azt meg mindenek,
Hogy ő békét és üdvöt ad.

S ha majd királyod megjelen,
A földön szerte nem keres.
Csak ott, saját kis helyeden,
S örvendve látja: - nem üres.
Oh, boldog nap számodra az,
Ha itt helyedben megtalált.

Magával visz a mennybe föl

S a trónon néked helyet ád.

Ludwig Uhland – ford. Vargha Gyuláné

-----------------------------