Ködben – napfényben

Különös ködben járni az utat.

Minden sziklán ott ül a magány.

Egyik fa nem látja a másikat

és árva mindahány.

Különös ködben járni az utat.

Az élet – nagy magány.

Egyik nem érti meg a másikat

és árva mindahány.

Oszlasd a ködöt, fénylő napsugár!

Vonj árvaságon át aranyhidat!

Köszöntse egymást az egész határ,

s lássa meg egyik fa a másikat!

Oszlasd a ködöt, szeretetsugár!

Miért lenne nagy magány az életünk,

ha minket Atyánk kitárt karja vár,

s egymásnak testvérei lehetünk?!

 Túrmezei Erzsébet

--------------------------------

Énekek

Fénykedjünk!

Hol e földön nagy a bűnhomály,

mi hirdessük Jézust!

Mondjuk el, hogy üdvöt az talál,

ki megtér, hitre jut!

Fényes csillagok legyünk,

el ne csüggedjünk,

vígan fénykedjünk!

Arcunk, lelkünk tündököl,

ha Jézus fénye ránk ömöl.

----------------------------------------

Légy fény, világosság!

Fel Sión, fel! légy fény, világosság!

Mennyei fénytől ragyogjon orcád!

Bátran, hittel lépj, ne félj,

Krisztus az Úr, íme, él!

Jézus Krisztus szent vérén üdvöt ad nekünk,

Őbenne boldog már az életünk.

Jézus Krisztus szent vérén üdvöt ad nekünk,

Ez végtelen örömünk.

Béke legyen az Úrnak népe közt,

Szeressük egymást, mert Ő ezért jött!

Félre harag, s ami gőg,

Mindez nem tiszteli Őt.

Ne civakodjunk! Sátán ez alatt

Mirajtunk nevet, mert ő így arat.

Együtt álljunk ellene,

Hogy minket ne győzzön le.

Mily drága áron váltattunk mi meg!

Őbenne legyen szívünk-lelkünk egy,

Józanság és szeretet

Hadd, töltse be szívünket!

Ha bánatos vagy, csüggedt, kétkedő,

Jöjj, lélek Hozzá, és megnyugtat Ő!

Vesd Rá minden terhedet,

Meggyógyítja szívedet!

(A hit hangjai, 221)