Életadó

„Harmat leszek Izraelnek: virágzik majd, mint a liliom, gyökeret ver, mint a Libánon fái.”

Hóseás 14,5

Nem hosszú eső, mely lassan szétáztatja, mállasztja a földet. Befolyva repedéseit lassan megteli és sártengerré változtat mindent, miben elrothadnak az új vetés gyökerei.

Nem futó zápor, mely hol van, hol nincs. Mi akkor jön, mikor nem várod, aztán bőrig áztat és elillan, mintha ott sem lett volna. A port elveri, de mélyre nem hatol.

Nem vihar és nem orkán, mely szél testvérét segítségül híva fákat csavar, patakokat medréből kizavar. Mi ha bőgve szól, hangja semmi másnak nem lehet, mert mindent túllicitál.

Harmat, csak áldást hozó, csendes harmat életünkben az Isten. Reggel jön, minden reggelen, és mint egykoron, manna-kenyerével édesíti a napot. Száraz szívünknek annyi enyhet ad, mi arra épp elég, hogy este békével pihenj.

Ha élünk megújító, éltető szavával jellemünk mások javára annyi virágot terem, mit liliomszárnyi éveink alig hordozhatnak el. Aztán Benne meggyökerezve kitéphetetlenül állunk minden vihar között, mint Libánon cédrusai.

Restás László

----------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Mulandó sátorban 2Korinthus 5,1–10

A hívő ember néhány fontos jellemzőjéről olvashatunk itt: 1. van, amit

tudunk; 2. van, amit hiszünk; 3. van, amiért sóhajtozunk.

1. Van, amit tudunk. Tudjuk, hogy földi sátorházunk összeomlik. Ez

egész egyszerűen annyit jelent, hogy mindnyájan meghalunk. Pál leveleit olvasva

annyiban kell ezt finomítani, hogy lesz egy nemzedék (Krisztus visszajövetelekor),

amelyik nem hal meg, hanem „elváltozik”.

Azt is tudjuk, hogy van Isten által készített hajlékunk. Ha a földi sátor

megfelel a fizikai testünknek, akkor ez a hajlék megfelel a mennyei testünknek.

Ezt az Írás még lelki (pneumatikus), romolhatatlan, erővel teljes, dicsőséges

testnek is nevezi.

Tudjuk továbbá, hogy ebben a testben élve bizonyos értelemben távol

(idegenben) élünk az Úrtól. Ez a távol élés ugyanakkor nem olyan egyszerű

kifejezés, hiszen a hit és a színről színre látás közötti különbség határozza

meg a lényegét.

Tudjuk továbbá, hogy Krisztus ítélőszéke is vár ránk, ahol mindenki

megkapja, amit megérdemel...

Kérdés lehet: mindezeket (és még sok minden mást) honnan tudjuk?

Egyetlen megbízható forrásunk van: Isten kijelentett igéje, a Biblia.

2. Van, amit hiszünk. „A hit pedig a remélt dolgokban való bizalom, és a nem

látható dolgok létéről való meggyőződés.” (Zsid 11,1)

A hitről a Biblia alapján elmondhatjuk, hogy egyrészt Isten ajándéka,

másrészt döntésünk következménye. Bizalom és meggyőződés határozza

meg életünket. A bizalom összekapcsol az élő Istennel. A bizalom a meggyőződéssel

együtt pedig az Isten által kijelentett, megígért, de még nem látható

jövendőbeli dolgok biztos alapját adja a mindennapjainkban.

3. Mindezekkel együtt is van, amiért sóhajtozunk. Van, mert még nem értünk

célba, pedig már szeretnénk ott lenni. Azért is sóhajtozunk, mert a halál

kapuján még át kell mennünk a célba jutáshoz. Ezt ugyan elfogadjuk, tudomásul

vesszük, ám természetes módon tartunk is tőle (tudjuk, hogy a halál

az utolsóként legyőzött ellenség).

A hitben járó embernél tehát nem fér ugyan kétség ahhoz, hogy idegenből

hazafelé tartunk, és haza is érünk, de ahhoz sem, hogy jelenleg még úton

vagyunk.

-------------------------------------------

Imaáhítat: Magasztaljuk Istent, hogy majdan mindenkor vele lehetünk! –

1Thessz 4,16–18

– Örök élet vasárnapja –