Mikor megláttalak Istenem, új életre
keltem,
Kínos élet zordon múltját elfeledtem,
Megnyílott előttem a bezárult éden,
Újra fellobogott elhamvadt reményem.
- Rózsaszínű felhők úszkáltak az égen.
Kínos élet zordon múltját elfeledtem,
Megnyílott előttem a bezárult éden,
Újra fellobogott elhamvadt reményem.
- Rózsaszínű felhők úszkáltak az égen.
Ha néha hányt-vetett kétkedés hulláma,
Istenem! Boldoggá tett szemed bíztató sugára.
Óh, hogy hittem én e csalfa, világi fénynek...
...Rabszolgája lettem csapodár szívének...
- Hittem a mosolygó, rózsaszínű égnek.
Istenem! Boldoggá tett szemed bíztató sugára.
Óh, hogy hittem én e csalfa, világi fénynek...
...Rabszolgája lettem csapodár szívének...
- Hittem a mosolygó, rózsaszínű égnek.
Amikor elváltunk, szívem fénylő lángja
Kialudt örökre sötét éjszakába'...
Komor bánattá vált tündöklő reményem,
Fojtogató kínná égő szenvedélyem...
- Sötét, bús fellegek nyargaltak az égen.
Kialudt örökre sötét éjszakába'...
Komor bánattá vált tündöklő reményem,
Fojtogató kínná égő szenvedélyem...
- Sötét, bús fellegek nyargaltak az égen.
Istenem segíts meg!
1896. augusztus. 2.
------------------------------------------
Áprily Lajos: Biztató vers magányosságtól irtózó léleknek
Tudom, hogy hull a nap, örömök szállanak,
Egy-egy kéz, drága kéz, mindegyre elereszt,
mindennap vereség, mindennap új kereszt.
Szem mögött, szó mögött gondárnyék feketül.
És mégis: Jézusod megszólít, nem maradsz egyedül.
Egy-egy kéz, drága kéz, mindegyre elereszt,
mindennap vereség, mindennap új kereszt.
Szem mögött, szó mögött gondárnyék feketül.
És mégis: Jézusod megszólít, nem maradsz egyedül.
A ködben csillag ég, gondodból fény terem:.
vers-lelkek lengenek nyomodban ezeren.
Zászlós és halk csapat, angyalok serege. elszánt és bús-szelíd -lelkek, viharos vad korban vezetnek.
Zászlós és halk csapat, angyalok serege. elszánt és bús-szelíd -lelkek, viharos vad korban vezetnek.
S szűkülő kör mögött, halkuló ház körül. mélyülő bú felett hűség áll őrödül.
Jó lelkek, annyian, árvák és elesők,
szépséget szomjazók, kútfődet keresők.
Szédülni nem szabad, zuhannod nem lehet:
szirten is rózsaág vigyázza lelkedet.
Jó lelkek, annyian, árvák és elesők,
szépséget szomjazók, kútfődet keresők.
Szédülni nem szabad, zuhannod nem lehet:
szirten is rózsaág vigyázza lelkedet.
Tudom, hogy két kezem nem part és nem erő;
maholnap aszú ág, szétvert és remegő.
Mentésre ingatag, tartásra nem elég-
síkon át, hegyen át kinyújtva ,két keze tefeléd.
maholnap aszú ág, szétvert és remegő.
Mentésre ingatag, tartásra nem elég-
síkon át, hegyen át kinyújtva ,két keze tefeléd.
Örömök szállanak, kedves fők hullanak,
vén sírok mállanak, estére hull a nap.
Szem mögött, szó mögött gondárnyék feketül.
És mégis- ne remegj: lélek van teveled,
nem maradsz egyedül. Jézus az őriződ.
vén sírok mállanak, estére hull a nap.
Szem mögött, szó mögött gondárnyék feketül.
És mégis- ne remegj: lélek van teveled,
nem maradsz egyedül. Jézus az őriződ.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése