Hit és hitetlenség

Hitetlenség szól: mindig éj lesz:

A hit beszél: Állj meg, te Nap!

Amaz szól: Testünk szomjan elvesz!

A hit: Sziklából víz fakad!

Míg Sára vén korát sóhajtja,

Ím Ábrahám az Úrra néz,

Saul a fegyvert válogatja,

Dávidnál a parittya kész.

Hitetlenség még csak csépelt,

A hitnél kész már a kenyér.

Az szól: nincs pénz, hogy kapjunk ételt,

A hit a szükségtől most se fél.

Hitetlenség csak éjszakát lát,

A hitre napsugár nevet.

Féli amaz a sors hatalmát,

Tudja a hit: Isten vezet.

Amaz minden reménytől elfut,

A hit emelt fővel remél.

Az látni óhajt, hinni így tud,

Emez már lát, mert hitben él.

Hitetlenség a trónra vágyik,

A hit gúny közt tűr csendesen.

Az rossz lelkek közt tanyázik,

A hit az Istenben pihen.

Németből: Vargha Gyuláné (Hozsannázó napok, II. 23)