Markovic Radmila
Mentsd meg a lelkedet.

Hajnal előtt se pirkadat,  se madárfütty,
a szél alussza álmát,  felhők égi ágyba bújtak,
szuszogásuk se hallatszik.
Ha most:  lelked viszed a vásárra:
piros lesz a pirkadat,  sikongnak a madarak,
forgószél söpör utánad,  mennydörgés, villámlás
kíséri utadat.
Mentsd meg a lelkedet!  Vásár helyett:

Keresd fel a szent-helyet.
Meglásd:  napsugár melegít,  madárdal felderít,
szellő simogat,  szeretet kíséri utadat.

----------------------------------------------------------------------------------------------

Markovic Radmila
Örök titok
Őt kerestem, pedig  sosem láttam.
Gyermeklelkem hajlékodban térden állva
Rád-talált a fohászával.  Mit kérhettem?
Én sem tudom.  Letagadtam, kíváncsiktól takargattam
Mosolyogva, hazudoztam,  Elfeledtem? Elfeledtem.
Valahol a lelkem mélyén mégis érzem: csak jót kérhettem:
magamnak-e vagy még másnak?
Az idő-tájt kistestvérkét úgy kívántam.
Lett kistestvér, aki már nagy.
Időszárnyán elrepült a gyermekkorom,
ifjúságom, a fénykorom.
Azóta is: felkeresem, pörlekedek, kérdezgetem: meddig,

miért, tedd bölcsé a butát , gazdaggá a szegényt,
megteheted, mondom én; szeretetport hints a Földre...
Azt hiszem: túl sokat kérek. Így hát  megköszönöm
öregségem minden percét, ifjú lelkem üdeségét.

--------------------------------------------------------------------------

Markovic Radmila
Örök titok
Őt kerestem, pedig sosem láttam.
Gyermeklelkem hajlékodban térden állva
Rád-talált a fohászával.  Mit kérhettem?
Én sem tudom.  Letagadtam,  kíváncsiktól  takargattam
Mosolyogva hazudoztam,  Elfeledtem?  Elfeledtem.
Valahol a lelkem mélyén mégis érzem: csak jót kérhettem:
magamnak-e vagy   még másnak?
Az idő-tájt kistestvérkét úgy kívántam.
Lett kistestvér, aki már nagy.
Időszárnyán elrepült a gyermekkorom,
ifjúságom,  a fénykorom.
Azóta is: felkeresem, pörlekedek, kérdezgetem: meddig,

miért, tedd bölcsé a butát , gazdaggá a szegényt,
megteheted,  mondom én;  szeretetport hints a Földre...
Azt hiszem: túl sokat kérek. Így hát megköszönöm
öregségem minden percét, ifjú lelkem  üdeségét.

------------------------------------------------------------------------------

            Csiki Krisztián
Dicsőséges hazatérés

Én egy vagyok a sok közül,  Ki senki másnak nem örül.
Jeges szívem nem lágyul meg, Érte akármit is tesznek.

Te merj itt nagyot álmodni! "Úgysem fog valóra válni!"
Ezt mondják az idegenek, Kik gyávák, s élni nem mernek.

Én két tűz között harcolok, Tudom...bár egyedül vagyok,
Hogy a harctéren nincs társam, A múzsámat megtaláltam.

Hiszen az élet csatáit Mely sok lelket megmozdít,
Mégis egyedül kell vívni, Hová társat nem tudsz hívni.

Élni függetlenül fogok, Harc után háborút vívok,
Melyet Isten kegyelmével Megnyerünk a Szentlélekkel.

Száguldok a halál felé, Lelkem immár az Istené.
Földi utam végéhez ért, S a lelkem végre megbékélt.

--------------------------------------------------