HEGYRŐL HAZAFELÉ    

Szelíd leszek, ha megaláznak. Nem gyötörnek emésztő vágyak,

nem diadalt, - békét kívánok csak mennyek országára várok.

Naponta célom: Azt keresem, mi igaz s elveszíthetetlen.

Valódi gazdagságra vágyva építem házam kősziklára.

Lelkemben szent szavak égnek, hazamegyek hát - sónak, fénynek,

s ha árad felém szitok, átok: őszintén mindent megbocsátok.

Nem törekszem fénylő babérra. Szolgálni rejtve: lelkem célja.

Homlokomon nincs gond-barázda. ráhagyatkozom hű Atyámra.

Őre madárnak, liliomnak, kezében jó helyen van a holnap.

Szívemben béke, számon zsoltár, a keskeny utat vállalom már.

Más hintón vágtat?  Gyalog baktatok, és mint még soha, oly boldog vagyok!

               Siklós József

------------------------------------------

Mindenem vagy, Jézusom!

Mindenem vagy, Jézusom, Élet égi Fejedelme!

Te vezérelsz jó úton, Földi porból föl a mennybe.

Szirtek, örvények felett  Bizton járhatok veled.

Mindenem vagy, Jézusom, Bűnös szívem menedéke!

Csak feléd sóhajtozom, Tőled száll rám égi béke.

Áldott Megváltóm lettél, Boldog, aki benned él!

Mindenem vagy, Jézusom, A halálban örök élet!

Takarjon bár sírhalom, Veled mennyben újra élek.

Te vagy utam, életem, Én Jézusom, mindenem! Kovács Sándor 1869-1942.

 Amerre most jár

Annyi szívben felébred valami hívogató vágy: útra kelni egyszer,

járni amerre Jézus lába járt. Látni a Golgotát látó szemekkel.

Hallgatni az Olajfák suttogó beszédét... azt a titkos , bús beszédet.

A szent helyen, hol imádkozva vérzett, belenézni a koldus éjszakába.

Ellátogatni kis Bethániába, mindenüvé, merre elhaladt.

És lélekben királlyá gazdagodni a szent, ezeremlékű út alatt.

Nekem ez a vágy idegen maradt. Más volt a vágyam: nőtt, növekedett...

Lett belőle sóvárgás, akarat, követelés... Egyedül arra menni,

amerre Jézus lába most halad.

Nem von a régi csodák földje. Új csodák életföldje vár.

Feltámadást, erőt, ujjongva hirdet a százvirágba zsendülő határ.

S az élő Krisztus feltámadva jár. Embernyomort gyógyít, testvérem

vak szemét nyitja színre, fényre meg. S bár útjait szemmel el nem érem,

a lelkemen sejtésük átremeg.

Mért mennék messze, idegen vidékre keresni: földi útja merre vitt?

Most akarom a lépteit követni,az élő Krisztus élő lépteit!   Túrmezei Erzsébet

----------------------------------------------------------------------------------