HEGYRŐL HAZAFELÉ
Szelíd leszek, ha megaláznak.
Nem gyötörnek emésztő vágyak,
nem diadalt, - békét kívánok csak
mennyek országára várok.
Naponta célom: Azt keresem, mi
igaz s elveszíthetetlen.
Valódi gazdagságra vágyva építem
házam kősziklára.
Lelkemben szent szavak égnek,
hazamegyek hát - sónak, fénynek,
s ha árad felém szitok, átok:
őszintén mindent megbocsátok.
Nem törekszem fénylő babérra.
Szolgálni rejtve: lelkem célja.
Homlokomon nincs
gond-barázda. ráhagyatkozom hű Atyámra.
Őre madárnak, liliomnak,
kezében jó helyen van a holnap.
Szívemben béke, számon
zsoltár, a keskeny utat vállalom már.
Más hintón vágtat? Gyalog baktatok, és mint még soha, oly boldog
vagyok!
Siklós József
------------------------------------------
Mindenem
vagy, Jézusom!
Mindenem vagy, Jézusom, Élet égi
Fejedelme!
Te vezérelsz jó úton, Földi porból
föl a mennybe.
Szirtek, örvények felett Bizton járhatok veled.
Mindenem vagy, Jézusom, Bűnös szívem menedéke!
Mindenem vagy, Jézusom, Bűnös szívem menedéke!
Csak feléd sóhajtozom, Tőled
száll rám égi béke.
Áldott Megváltóm lettél, Boldog,
aki benned él!
Mindenem vagy, Jézusom, A halálban örök élet!
Mindenem vagy, Jézusom, A halálban örök élet!
Takarjon bár sírhalom, Veled
mennyben újra élek.
Te vagy utam, életem, Én Jézusom, mindenem! Kovács Sándor 1869-1942.
Amerre most jár
Annyi szívben felébred valami
hívogató vágy: útra kelni egyszer,
járni amerre Jézus lába járt.
Látni a Golgotát látó szemekkel.
Hallgatni az Olajfák suttogó beszédét...
azt a titkos , bús beszédet.
A szent helyen, hol imádkozva
vérzett, belenézni a koldus éjszakába.
Ellátogatni kis Bethániába, mindenüvé,
merre elhaladt.
És lélekben királlyá
gazdagodni a szent, ezeremlékű út alatt.
Nekem ez a vágy idegen maradt.
Más volt a vágyam: nőtt, növekedett...
Lett belőle sóvárgás, akarat,
követelés... Egyedül arra menni,
amerre Jézus lába most halad.
Nem von a régi csodák földje.
Új csodák életföldje vár.
Feltámadást, erőt, ujjongva
hirdet a százvirágba zsendülő határ.
S az élő Krisztus feltámadva
jár. Embernyomort gyógyít, testvérem
vak szemét nyitja színre,
fényre meg. S bár útjait szemmel el nem érem,
a lelkemen sejtésük átremeg.
Mért mennék messze, idegen
vidékre keresni: földi útja merre vitt?
Most akarom a lépteit
követni,az élő Krisztus élő lépteit! Túrmezei Erzsébet
----------------------------------------------------------------------------------
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése