2013. január 13., vasárnap



HEGYRŐL HAZAFELÉ    

Szelíd leszek, ha megaláznak. Nem gyötörnek emésztő vágyak,
nem diadalt, - békét kívánok csak mennyek országára várok.

Naponta célom: Azt keresem, mi igaz s elveszíthetetlen.
Valódi gazdagságra vágyva építem házam kősziklára.

Lelkemben szent szavak égnek, hazamegyek hát - sónak, fénynek,
s ha árad felém szitok, átok: őszintén mindent megbocsátok.

Nem törekszem fénylő babérra. Szolgálni rejtve: lelkem célja.
Homlokomon nincs gond-barázda. ráhagyatkozom hű Atyámra.

Őre madárnak, liliomnak, kezében jó helyen van a holnap.
Szívemben béke, számon zsoltár, a keskeny utat vállalom már.

Más hintón vágtat?  Gyalog baktatok, és mint még soha, oly boldog vagyok!
               Siklós József
------------------------------------------
Mindenem vagy, Jézusom!
Mindenem vagy, Jézusom, Élet égi Fejedelme!
Te vezérelsz jó úton, Földi porból föl a mennybe.
Szirtek, örvények felett  Bizton járhatok veled.

Mindenem vagy, Jézusom, Bűnös szívem menedéke!
Csak feléd sóhajtozom, Tőled száll rám égi béke.
Áldott Megváltóm lettél, Boldog, aki benned él!

Mindenem vagy, Jézusom, A halálban örök élet!
Takarjon bár sírhalom, Veled mennyben újra élek.
Te vagy utam, életem, Én Jézusom, mindenem! Kovács Sándor 1869-1942.


 Amerre most jár


Annyi szívben felébred valami hívogató vágy: útra kelni egyszer,
járni amerre Jézus lába járt. Látni a Golgotát látó szemekkel.

Hallgatni az Olajfák suttogó beszédét... azt a titkos , bús beszédet.
A szent helyen, hol imádkozva vérzett, belenézni a koldus éjszakába.

Ellátogatni kis Bethániába, mindenüvé, merre elhaladt.
És lélekben királlyá gazdagodni a szent, ezeremlékű út alatt.

Nekem ez a vágy idegen maradt. Más volt a vágyam: nőtt, növekedett...
Lett belőle sóvárgás, akarat, követelés... Egyedül arra menni,
amerre Jézus lába most halad.

Nem von a régi csodák földje. Új csodák életföldje vár.
Feltámadást, erőt, ujjongva hirdet a százvirágba zsendülő határ.
S az élő Krisztus feltámadva jár. Embernyomort gyógyít, testvérem
vak szemét nyitja színre, fényre meg. S bár útjait szemmel el nem érem,
a lelkemen sejtésük átremeg.

Mért mennék messze, idegen vidékre keresni: földi útja merre vitt?
Most akarom a lépteit követni,az élő Krisztus élő lépteit!   Túrmezei Erzsébet
----------------------------------------------------------------------------------

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése