December 24. -
S z e n
t e s t e :
Van a Bibliának egy könyve,
amely arról beszél, hogy milyen lesz majd az a második karácsony, amikor Jézus
újra eljön közénk. A bibliai Jelenések könyvében Jézus azt mondja, hogy ő az
ajtó, ő a mi kis és nagy karácsonyainknak az ajtaja. Ha benézünk ezen az ajtón,
ha olvassuk a Szentírásnak ezt a különös könyvét, akkor látunk ott angyalt,
menyasszonyt, Isten után szomjúhozó embereket, és olyan embereket is, akinek
Jézus az élet vizét ingyen osztogatja.
A Biblia utolsó
könyvének, a Jelenések könyvének az-az egyik jellemzője, hogy szimbólumokban
beszél, és nem mindig értjük, hogy pontosan mit is akarnak ezek a jelképek
mondani.
De azt hiszem Karácsony Szent estéjén nem is az a feladatunk, hogy pontosan értsünk mindent, hanem az, hogy ahogy a svéd festményen a gyerekek, mi is tapasszuk fülünket és szemünket az ajtóra, és vágyjuk, várjuk a csodát. Mert karácsonykor csoda történt. Az Isten emberi formában, egy esendő, síró-rívó kisgyerek formájában jött közénk. Eljött hozzánk, és megígérte, hogy velünk marad egészen a világ végezetéig. Itt van velünk ma is. Csak oda kell állni az ajtóhoz, és belesni rajta, és máris meglátjuk azt a semmivel össze nem téveszthető fényt, amellyel bevilágítja a szobát és az életünket.
Hiszem, hogy ha eléggé elszántan keressük, hogy mi is van az ajtó mögött, akkor az Úr Jézus nemcsak Betlehembe, hanem a mi szívünkbe is meg fog születni, újra és újra.
Legyen ez a karácsony, a csodavárás, a gyermekség, a kukucskálás, a hallgatózás ünnepe!
Lessük a csodát, hallgassuk az angyalszárnyak suhogását, kukucskáljunk be a kulcslyukon, és hallgassuk, hogy mi történhet az egyenlőre még zártnak tűnő ajtók mögött. Mert egy istállóajtó mögött hatalmas csoda történt, megszületett az Isten fia, Jézus Krisztus. Adja Isten, hogy ne csak ott, hanem újra és újra szülessen meg bennünk is!
Heinrichs Eszter
De azt hiszem Karácsony Szent estéjén nem is az a feladatunk, hogy pontosan értsünk mindent, hanem az, hogy ahogy a svéd festményen a gyerekek, mi is tapasszuk fülünket és szemünket az ajtóra, és vágyjuk, várjuk a csodát. Mert karácsonykor csoda történt. Az Isten emberi formában, egy esendő, síró-rívó kisgyerek formájában jött közénk. Eljött hozzánk, és megígérte, hogy velünk marad egészen a világ végezetéig. Itt van velünk ma is. Csak oda kell állni az ajtóhoz, és belesni rajta, és máris meglátjuk azt a semmivel össze nem téveszthető fényt, amellyel bevilágítja a szobát és az életünket.
Hiszem, hogy ha eléggé elszántan keressük, hogy mi is van az ajtó mögött, akkor az Úr Jézus nemcsak Betlehembe, hanem a mi szívünkbe is meg fog születni, újra és újra.
Legyen ez a karácsony, a csodavárás, a gyermekség, a kukucskálás, a hallgatózás ünnepe!
Lessük a csodát, hallgassuk az angyalszárnyak suhogását, kukucskáljunk be a kulcslyukon, és hallgassuk, hogy mi történhet az egyenlőre még zártnak tűnő ajtók mögött. Mert egy istállóajtó mögött hatalmas csoda történt, megszületett az Isten fia, Jézus Krisztus. Adja Isten, hogy ne csak ott, hanem újra és újra szülessen meg bennünk is!
Heinrichs Eszter
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése