Küldj el engemet  

Titkos magányban áldott csend honol,

Csupán a négy fal körülöttem…

Mégis, oly édes e nyugalom,

Olyan szép, glóriás itt minden!

Szívemben vágyak szellője muzsikál…

Lelkem, mint nyitott virágkehely,

Amelyből csodás illat száll,

Törtet dicsőbb légkörbe fel.

Megváltás drága, szép fénye tündököl,

S az áldott Mester, Isten Fia,

Lehajol, beszél… tekintetétől,

Lehullok mélyen a porba…

Ő beszél nekem és én hallgatom.

- Nézd, mily érett már a gabona,

És mily hamar száll az alkony,

Kevés a munkás, sok a munka.

- Mester, hiszen te tudod, hogy éltem,

Neked adtam szívem, érted ég…

S ha így Hozzád jövök üresen,

Magam átadva, ez elég?…

Így társalogtunk ketten: Jézus és én.

S mégis egy harmadik hang beszél:

- Te gyáva, hiszen nem is oly rég,

Legyőztelek és elcsüggedtél!

Gúnyos mosollyal a Sátán mondja ezt.

Felmutat egy nagy sereg hibát.

No, most már munkálkodni mehetsz,

Légy jó, s majd úgy tégy azzá mást.

Jézus így beszél: mily sok a szenvedő,

Sorstól megtépett, özvegy, árva,

Eszközre van szükség, hogy segítő,

Vigasztal s hű karját kitárja.

- Nézd, óh Mesterem, a lelkem nagyon fáj,

Vágyom zengeni szereteted,

De a kísértő nyomomba jár,

Elrabolja reményemet.

Törjön hát keresztül fájó sóhajom,

A kísértés sötét légkörén.

Mester, magam Neked átadom

S ketten leszünk: az Úr és én.

Sátán gyorsan, legyőzve eltávozott.

Imaszárnyon felvittem lelkemet.

Szent átadással ím hódolok:

- Mesterem, küldj el engemet!

  Végréti Irma   (Balogh Debóra füzetéből, Kolozsvár)

Jerikói kürtök  -----

Hét napig szóltak a kos-szarv kürtök,

Jerikó város falai alatt.

És Izráelnek dicső Uráé,

Volt e hét napon minden pillanat.

Két napig kérték a segítséget,

Józsué, népe s szentelt papjai:

És hetednapon ím leomlottak

A bezárkózott város falai.

Óh, mennyi ember zárja el lelkét,

Hogy be ne jusson oda semmi jó.

Sok, sok embernek a lelke még ma is,

Egy-egy zárt város, egy-egy Jerikó.

Bezárják gyorsan lelkük kapuját,

Ha közeledik Isten igéje,

Hogy be ne szálljon oda – bűn helyett –

Isteni áldás, isteni béke.

S bár sok-sok lélek jerikói fal,

Van e világon kürt is, de kevés;

Ott, ahol hitben és szeretetben,

Könnyűvé válik minden szenvedés.

Ám hajdanában Józsué is csak

Hét fehér kürtöt szólaltatott meg,

S e keveseknek e hét kürt szava:

Az Úr kegyelme így adatott meg.

Keresse minden Krisztus-követő

A lelkében e kürtszó erejét,

S az elzárkózott, zord lelkek előtt,

Harsogtassa az égi, szép zenét.

Legyen a hívő lelke: fehér kürt,

Szólaltassa meg hő imával,

S e szent ostromban – fegyverek nélkül –

Leomlik mind a jerikói fal!

 Emericus   (Balogh Debóra füzetéből, Kolozsvár)---IG---

--------------------------------