Simon András:

Bűn és a  szeretet

A bűn becserkész,
a szeretet befogad.
A bűn bekebelez,
a szeretet magába foglal.
A bűn megköt,
a szeretet megtart.
A bűn száz annyit ígér,
A szeretet száz annyit ad.
A bűn elveszi az önismeretet, felmagasztal, és magasba emel:
csakhogy letaszíthasson.
A szeretet helyes önismeretre tanít, kiábrándít hamis,,önmagadból" és összetör:
Csakhogy felemelhessen.
A bűn hájjal keneget, hogy megrontson.
A szeretet kíméletlenül pöröl, hogy megtisztítson.
A bűn fröcsköl,
a szeretet szétárad.
A bűn éget és perzsel,
A szeretet sugároz.
A szeretet egyszerű,
A bűn körmönfont.
A szeretet ,,egy-ügyű",
A bűn agyafúrt.
A szeretet nyíltan beszél,
A bűn körülír.
Míg a szeretet a mélység titkairól dadog,
A bűn a felszín közhelyeiről fecserész.
Míg a bűn hazudik, hogy ne kelljen megmondania az igazat,
A szeretet kitérő választ ad,hogy ne kelljen hazudnia.
A bűn kényszerít,
A szeretet késztet.
A bűn csábít,
a szeretet vonz.
A bűn érzéki,
A szeretet érzékelő.
A bűn forral,
a szeretet hevít.
A bűn űz és hajt,
A szeretet lelkesít.
A szeretet megkeresi a tisztátalant,hogy felemelje,
A bűn ,,felhajtja" magának a tisztátalant,hogy kihasználja, és a sárba tapossa.
A szeretet megjelöl,
A bűn megpecsétel.
A szeretet társakra lel,
de a bűn csak hordákba ver.
A szeretet kiteljesít,
A bűn kiüresít.
A szeretet mentséget keres,
A bűn kifogást talál.
A bűn bekerít és magadba zár,
A szeretet kapukat nyit, és másokhoz vezet.
A bűn elfecsérli és pazarolja a másét,
De a szeretet önmagát osztja szét.