2012. december 19., szerda



Hajdú Levente: Karácsonyra várva

Angyal, te tudod,  mi a vágyunk,  hogy epedő szívvel
mire vágyunk;  ne csodát hozz,  az már a részünk,
felfújt szavakkal  már mit sem érünk.

Hozz igazat, nyílt  vagy bármit,  amitől lelkünk
újra világít.  Mosolyt hints, lásd, csüggeteg arcunk,
pedig mi csupán  élni akartunk.

Repülj közénk, suhogtasd szárnyad, emeld, fel s áldd meg
népünk, hazánkat!  Angyal, te tudod, mi a vétkünk,
rebegj el most  egy imát miértünk!
Karácsony jön, ünnepre várunk, ilyenkor fájóbb
hűvös magányunk.  Töltsd tele most kolduló kezünk,
örömöt hozz,  s mi boldogok leszünk!

Kicsi gyermek látni jertek pásztortársak
Manuelnek hívják őt, a régenvártat
Ami tőlünk telik, adjuk néki át
A szegények szíves, tisztes szándékát

Mi nagy útról jöttünk, Betlehembe értünk
Csodafényű csillag világított nékünk
Ami tőlünk telik, adjuk néki át
A szegények szíves, tisztes szándékát

Ide jöttünk hozzá, mert bajban a kisded
Mi segítünk rajta, bár a szívünk reszket
Ami tőlünk telik, adjuk néki át
A szegényeg szíves, tisztes szándékát

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése