Egy Gyermek sír fel...
Egy Gyermek sír fel messze az Időben,
a Szeretet van éppen születőben,
s a test igáját álmodván magára,
Fényt sír a betlehemi éjszakára.

"Világ világa", lám e csendes éjjel:
Virágzó ága Új Egekbe ér el,
s ha szívünk mégis rest az új tavaszra,
termő rügyet bont éltető malasztja.

Semmik vagyunk, fázunk, Te vagy a Minden...
Benned derengünk vélt kétségeinkben:

Sarunkon lábnyomod aranylik át,
megszentelvén a meglelt Út porát.

Repess szívünkben, Drága Kicsi Gyermek!
Jászolodban adj helyet Magad mellett...
Hadd harmatozzon Lelkecskéd, az árva,
Szikes szívek Örök Karácsonyára!