Lukátsi Vilma   A fenyves erdők elindultak

                                A fenyves erdők elindultak, hozzák a havas illatát.
                            Ünnep-illat. Ünnepi csöndben mit mond egy kis fenyőfaág?

                            ...odafönn a végtelen télben minden fehér volt, érintetlen
                         egy szót súgott az Ég a Földnek: 'karácsony' - ebből megértettem,
                           hogy egyszer egy várva-várt estén örömöt viszünk szerteszéjjel,
                        és átöleljük a világot jóakarattal, békességgel kétezer éves öleléssel.

----------------------------------------------------------------------------------------------------

Almási Mihályné: KÖSZÖNÖM

  Köszönöm Úr Jézus,  hogy megszülettél értem,

Pedig már előre tudtad,  mennyi lesz a vétkem.

  Áldom drága Szent nevedet  Elmondom ,most néked,

Nagyon akarlak szeretni,  Segíts ebben kérlek.

-----------------------------------------------------------

ÁLDOTT ÜNNEPET!

Pihenj meg!
Kifárasztott az élet,
úsztál az árral – a célod felé,
és nyugtalan lelkiismerettel
nézel a közelgő ünnep elé.
Valaha számoltad a napokat,
most szeretnél rajta túl lenni már,
újra hétköznapjaid sodrában.
– Nem veszed észre, mekkora a kár?
Nem lenne jobb… lerogyni a porba,
és elsuttogni magad-vádolón:
‘‘ó én vétkem, én igen nagy vétkem!’’
Tedd meg!
Föléd hajol az Irgalom!
Tedd meg, és a szíved lesz a jászol,
amelyben Jézus megszületett…    Lukátsi Vilma

 KARÁCSONYI ÉNEKSZÓ

Mikor Jézus született,
Angyalok így énekeltek:
„Az Istennek dicsőség,
Embereknek békesség!“
Folytassuk az éneket,
Hogy mindenki hallja meg!
Gerzsenyi László

CSAK A SZÍVEM

Nincsen e világnak
olyan fogadója,
mint a betlehem
gazda istállója.
Megszentelte Jézus,
rangja naggyá tette,
tündöklő szép csillag,
ragyogott felette.
Csak a szívem lenne
szebb és nagyobb ennél,
ó, kedves Úr Jézus,
ha ott megszületnél.
Megtisztított szívem
én most felajánlom:
szülessél meg benne,
Jézusom, királyom!
Boros Gergely

KARÁCSONYI KÖNYÖRGÉS

Mint Betlehemben, zsúfolt a város,
megszállta tenger idegen.
Uram, szállásra hol találsz most?
Nem maradsz-e a hidegen?
Szívem istállójába, amely
szálást csak barmoknak adott
térjél be hát! Számodra van hely,
találsz egy csendes jászlat ott.
Csillogó arannyal, drágakővel
nincs ékesítve ez a ház.
Mégis, ne rettenj vissza tőle,
ha szénát, pozdorját találsz,
Ha nem lehet méltó tehozzád,
Kinek egek örvendenek…
Lásd, ez vagyok… térjél be hozzám,
s hozd el számomra fényedet!
Füle Lajos