DECEMBER 29. A Fiú megbecsülése Máté 21,33–37 Az Úr Jézus Krisztus szájából ez a példázat teljesen egyedi jelentéssel bír. Ő úgy tervezte földre jövetelét, hogy talán elfogadják és tisztelik majd. Az Atya sok reményt fűzött Krisztus szolgálatához. Bízott a tekintélyében, az emberek kijózanodásában, és – amire olyan sokat hivatkoznak az istentelen emberek – a józan észben, a logikus viselkedésben. „A fiamat meg fogják becsül- ni.” De nem. Az ember nem józan, nem logikus, nem tisztelettudó, egyszerűen gonosz, lázadó és számítgató. Amikor Jézus hallgatói megértették, hogy rájuk céloz, az ő tiszteletlenségüket ostorozza, neki akartak rontani. Nem jutnánk azonban messzire, ha csak az Úr Jézus Krisztus földön jártakor élt emberek fölött törnénk pálcát. Nemcsak a Betlehemben született gyermeket halálra kereső, és a keresztet ácsoló nemzedékről van itt szó, hanem magáról az emberről is. Ma én mit kezdek Jézus személyével? Mit jelent az, hogy tisztelem és becsülöm őt? Ma mi alkotjuk azt a kört, akiket Isten szőlőműveseinek lehet tekinteni. Elégedett lehet velünk Isten? Hűséges és engedelmes szolgákat talál bennünk, vagy hűtleneket? A karácsonyi ünnepkör elmúltával, a díszek, fények, ízek és illatok eltűnésével a csodálatunk és az áhítatunk is elcsomagolásra kerül majd? Ígéreteink és elhatározásaink mennyire válnak valóra? Kiváltság, hogy Isten népe lehetünk. A kiváltságos helyzetünk tudatosodjék bennünk, oly mértékben, hogy egyszerű, de valós megbecsüléssé, tiszteletté váljon! Fia ábrázatához hasonlók Róma 8,28–30 Vonzó cél a megdicsőült Krisztusban szemlélni jellemünk fejlődését. A meg- dicsőülés gondolata azonnal lebilincseli az embert, bár az ahhoz vezető úton legszívesebben nem mennénk végig. Varázsütésre szeretnénk tökéletesedni, okosodni és megdicsőülni, de az nem így működik. Isten bölcs munkája nyomorúságokat is tud felhasználni ahhoz, hogy az általa szeretett embert tökéletesítse, formálja. Mint a mesterek az anyaggal, úgy bánik velünk Isten. A kemény gyémántot csiszolják, a tisztításra szánt aranyat olvasztják, a célnak megfelelő acélt hatalmas ütésekkel kovácsolják. Akiket pedig Isten szeret, azoknak minden a javukra van. Nem véletlenszerűen, hanem Isten nagyon tudatos felügyelete alatt ér bennünket mindenféle hatás. Soha ne zúgolódjunk, hanem bízzunk a számunkra nehezen érthető isteni tervezésben és munkálkodásban! A cél, hogy Jézus képére formálódjunk. Ha gondolunk a tanítványokra és Jézus kortársaira, beláthatjuk a viselkedésükből, milyen nehezen formálódik az ember Jézus képére. Nincs nagyszerűbb példaképe az embernek. Jézus jelleme lenne kívánatos minden élethelyzetben, akár a király, akár a szolga pályáját kell is befutnunk. Ne rangon alulinak és élet idegennek, hanem típusnak tekintsük Jézus Krisztus jellemét, cselekedeteit!                                 --------------------------------------------------------------------------------------------

Zsoltárok XXXI. 1-15.

A reménység nem szégyenít meg.

„Kezedbe ajánlom lelkemet”. Lukács 23:46 szerint Jézus a kereszten idézi. A zsoltár gondolatai erős kapcsolatot mutatnak Jeremiás 20:10-; Jónás 2:9-; Zsoltárok 71-gyel. Mivel nem lehet tudni, melyik az eredeti szöveg, ezért a keletkezési idő is ismeretlen.

2-9: „Kegyelmeddel ments meg engem” Megmentéséért könyörgő zsoltáros tapasztalatából indul ki, ezért helyezi lelkét Jahve kezébe. Ezzel egy időben hitét vallja meg, hogy a bálványokat (annak imádóit) gyűlöli, majd hálát ad a szabadításért.

10-15. vsz: Bűnöm miatt roskadozik erőm. Újabb könyörgés jön a szorongatóktól, akik életére törnek, mint személyes bálányimádók. A zsoltárosnak is vannak bűnei, egyedül Jahve könyörületében bízik.

Napi gondolat:

„Kezedbe bízom lelkemet, te váltasz meg engemet, oh Uram, hűséges Isten” (Zsoltárok 31:6)

Az embernek van feladata úgy is, mint öngondoskodás. Nem lehet úgy élni, hogy nem dolgozom, mert hiszek. Ugyanakkor azt sem lehet mondani, hogy én annyira hiszek, hogy már tökéletes volnék.

A zsoltáros úgy látja helyzetét, hogy az ellenségek és a saját maga által lekövetett bűn veszi körül. Ebben a helyzetben nem bíró akar lenni, hanem az Isten kezébe helyezi életét, lelkét. Nem a saját maga jóságában bízik, hanem Isten kegyelmében.

Isten kegyelme legyen mindnyájunkkal. Ámen.

Imádság:

Kegyelmes Istenünk! A Te kimondhatatlan nagyságod, szereteted, hirdeted felénk napról napra. Állandó menedék vagy számunkra, mint eltévedt, bűnös gyermekek találunk nyugalmat a Te kegyelmedben.

Adj erőt a mi életünkben, hogy mindenkor Rád bízzuk magunkat. Ámen.

---------------------------------------------------