BEZÁRT AJTÓK 

…minden ajtót bezártak már:

éj van, alszik Betlehem,

szállás nélkül csak két ember

megy fáradtan, csendesen,

megy fáradtan, csendesen...

Egy útszéli istállóban

pislákol a mécsvilág...

– nem oltotta el a gazda?

Az apró fény messze lát,

hívogatóan föl-föllobban,

mintha szólna: - jöjjetek!

Van friss széna, korsóban víz,

tegyétek le terhetek!

Kívül a fák összesúgnak:

– Ott benn történt valami!

Amiről az egész világ

fog majd egyszer hallani!

A jászolban gyermek fekszik!

Édesanyja ráhajol,

...nyár illat árad feléje

a szénaszálak alól...

Szelíd tehén párás szája

leheli rá melegét...

A korsó víz friss forrásból

hozta a csorgás neszét...

Bezárt szívek, bezárt ajtók,

fösvény álmú emberek:

ott a boldog istállóban

Isten Fia szendereg!

Messze kint a nyájak mellett

hírt kaptak a pásztorok:

ének csendült a magasból,

zengte száz angyal-torok...

Napkeletről jó ideje

indult egy kis karaván,

a csillag jelét követve

ide is értek talán...

A csillag megállt az égen!

Kialudt a mécsvilág,

hivatását betöltötte,

mert más Fény jött most a földre:

Isten küldte szent Fiát!

Isten küldte szent Fiát!

Lukátsi Vilma