Ádvent 3. vasárnapja
Ádvent harmadik vasárnapjának igéiben (Máté 11,2-10; „János pedig, mikor meghallotta a fogságban a Krisztus cselekedeteit, elküldvén kettőt az ő tanítványai közül,Monda néki: Te vagy-é az, aki eljövendő, vagy mást várjunk?
Ádvent harmadik vasárnapjának igéiben (Máté 11,2-10; „János pedig, mikor meghallotta a fogságban a Krisztus cselekedeteit, elküldvén kettőt az ő tanítványai közül,Monda néki: Te vagy-é az, aki eljövendő, vagy mást várjunk?
És felelvén Jézus, monda nékik: Menjetek el
és jelentsétek Jánosnak, amiket hallotok és láttok A vakok
látnak, és a sánták járnak; a poklosok megtisztulnak és a siketek hallanak; a
halottak föltámadnak, és a szegényeknek evangyéliom hirdettetik;
Mikor pedig azok elmentek vala, szólni kezde
Jézus a sokaságnak Jánosról: Mit látni mentetek ki a pusztába? Nádszálat-é,
amit a szél hajtogat?
Hát mit látni mentetek ki? Puha ruhába
öltözött embert-é? Ímé akik puha ruhákat viselnek, a királyok palotáiban
vannak.
Mert ő az, akiről meg van írva: Ímé én
elküldöm az én követemet a te orcád előtt, aki megkészíti előtted a te útadat.”
I-Korinthus
4,1-5.) „Úgy tekintsen minket az ember, mint Krisztus szolgáit és Isten
titkainak sáfárait.
Rám nézve pedig igen csekély dolog, hogy ti tőletek
ítéltessem meg, vagy emberi ítéletnaptól; sőt magam sem ítélem meg magamat.
Mert semmit sem tudok magamra, de nem ebben vagyok
megigazulva; aki ugyanis engem megítél, az Úr az.
Azért idő előtt semmit se ítéljetek, míg el nem jő az Úr,
aki egyrészt világra hozza a sötétségnek titkait, másrészt megjelenti a
szíveknek tanácsait; és akkor mindenkinek az Istentől lészen a dícsérete.”
Különös hangsúlyt kap a hit, a hűség és
az állhatatosság. Keresztelő János kérdésében –
„Te vagy-é az, aki eljövendő, vagy mást
várunk?” – csüggedésünk és hitünk gyengesége fogalmazódik meg. Jézus erre azt a
választ küldi: ne magadra nézz, hanem vedd észre, ami történt veled és másokkal
és erősödik a hited! A harmadik vasárnap központi kérdése – amit mindenkinek
fel kell tenni legalább egyszer egy évben:
Kit vársz az ünnepben, mit vársz az
ünneptől, mit vársz a jövőben, mire alapozod az életed? A főénekként ajánlott
dicséretben Keresztelő János mellé odakerül Mária, aki hittel és alázattal
fogadta az angyal híradását.
A hit megtermi gyümölcseit… („Hallá s
elfogadá e parancsolatot, Hívé és fogada méhében magzatot…” 310,5.)
Ének Ádvent harmadik vasárnapján:
Fennálló ének: 304,3-4 Már az ég harmatozzon, A föld igazságot, Mint bő gyümölcsöt, hozzon: Indíts vigasságot, Ó, kegyes Immánuel, Mert várlak valóban; Ó, te kisded Sámuel, Jöjj el már Silóba!. „
Ének Ádvent harmadik vasárnapján:
Fennálló ének: 304,3-4 Már az ég harmatozzon, A föld igazságot, Mint bő gyümölcsöt, hozzon: Indíts vigasságot, Ó, kegyes Immánuel, Mert várlak valóban; Ó, te kisded Sámuel, Jöjj el már Silóba!. „
312,1-2. 1. „Várj, ember szíve, készen! Mert jő a Hős, az Úr,
Ki üdvösséged lészen. Szent győztes harcosul, Fényt, éltet hozva jő, Megtört az ősi átok:
Kit vágyakozva vártok, Betér hozzátok Ő.” Jól készítsétek útát, a vendég már közel!
Mi néki gyűlölt, utált, „..
Ki üdvösséged lészen. Szent győztes harcosul, Fényt, éltet hozva jő, Megtört az ősi átok:
Kit vágyakozva vártok, Betér hozzátok Ő.” Jól készítsétek útát, a vendég már közel!
Mi néki gyűlölt, utált, „..
Ének:
310. 1. Küldé az Úr Isten Hűséges szolgáját. Názáretben Gábriel angyalát Hozzánk
jókedvében:
2. Menj el Máriának E jót megmondani, A régi Írásnak Titkát jelentsed ki Angyali erőddel.
3. Mondd ezt: ó, szent, kegyes, Üdvözlésem végyed; Ajándékkal teljes, Az Úr van tevéled; Szűnjék hát félelmed.
5. Hallá s elfogadá E parancsolatot, Hivé és fogada Méhében magzatot, De nagy Csudálatost,
6. Emberi nemzetnek Hű tanácsadóját, Jövendő életnek Maradandó atyját Örök békességben;
7. Kinek erőssége Minket úgy őrizzen, Hogy a világ vétke Minket meg ne sértsen, Pokolra ne vessen;
8. De a Bűnbocsátó Végye el vétkünket, Légyen igazítónk S adjon örökséget Mennyek országában. Abaelard Péter (1079-1142) éneke után Kassa, 1662
2. Menj el Máriának E jót megmondani, A régi Írásnak Titkát jelentsed ki Angyali erőddel.
3. Mondd ezt: ó, szent, kegyes, Üdvözlésem végyed; Ajándékkal teljes, Az Úr van tevéled; Szűnjék hát félelmed.
5. Hallá s elfogadá E parancsolatot, Hivé és fogada Méhében magzatot, De nagy Csudálatost,
6. Emberi nemzetnek Hű tanácsadóját, Jövendő életnek Maradandó atyját Örök békességben;
7. Kinek erőssége Minket úgy őrizzen, Hogy a világ vétke Minket meg ne sértsen, Pokolra ne vessen;
8. De a Bűnbocsátó Végye el vétkünket, Légyen igazítónk S adjon örökséget Mennyek országában. Abaelard Péter (1079-1142) éneke után Kassa, 1662
Ének:
234, (1.) 2. 1. Jer, kérjük Isten áldott Szentlelkét Legfőképpen
az igaz hitért, Hogyha jő a végóra, mellénk álljon, Hazatérésre készen
találjon, Könyörüljön.
2. Jer, Világosság, ragyogj fel nekünk, Hogy csak Krisztus légyen mesterünk, El ne hagyjuk őt, mi hű Megváltónkat, Aki népének örökséget ad. Könyörüljél.
Luther Márton, 1483-1546 F.: Csomasz Tóth Kálmán
2. Jer, Világosság, ragyogj fel nekünk, Hogy csak Krisztus légyen mesterünk, El ne hagyjuk őt, mi hű Megváltónkat, Aki népének örökséget ad. Könyörüljél.
Luther Márton, 1483-1546 F.: Csomasz Tóth Kálmán
Ének: 239, 1. (5.) Wittenberg,
1535
1. Úr Jézus, hozzád kiáltok, Ó, halld meg esdeklésem; Tetőled kegyelmet várok, Ne hagyj kétségbe esnem! Az igaz hitet kívánom, Ó, adjad azt énnékem: Néked élnem, Mindennek használnom, Szent Igédet követnem.
5. Nagy harcban, ellenkezésben Te segélj meg, Istenem! :/: Csak a te nagy kegyelmedben Van nyugtom és védelmem. Ha kísértet jő, védelmezz; Szent kezed megsegítsen, Meg ne ejtsen, Ami kárt szerezhet; Tudom: nem hagysz elvesznem.. Agricola János, 1494-1565
F.: Schulek Tibor
1. Úr Jézus, hozzád kiáltok, Ó, halld meg esdeklésem; Tetőled kegyelmet várok, Ne hagyj kétségbe esnem! Az igaz hitet kívánom, Ó, adjad azt énnékem: Néked élnem, Mindennek használnom, Szent Igédet követnem.
5. Nagy harcban, ellenkezésben Te segélj meg, Istenem! :/: Csak a te nagy kegyelmedben Van nyugtom és védelmem. Ha kísértet jő, védelmezz; Szent kezed megsegítsen, Meg ne ejtsen, Ami kárt szerezhet; Tudom: nem hagysz elvesznem.. Agricola János, 1494-1565
F.: Schulek Tibor
Ének: 286,1-7. Jer, dicsérjük az Istennek
Fiát
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése