Imádkozom

Ó, jöjj viharja életemnek

És zúgj fölöttem, zúgj vadul,

Légy, mint viharzó tenger árja,

Hullámzó, korlátlanul!

Bátran tekintek szembe véled,

Egy jaj se kél az ajkamon,

Nem rettegek! – Imádkozom.

Ábrándjaim tündérvilágát

Kegyetlenül szétdúlhatod,

Reményeim szép rózsafáját,

Mit lelkem hűn ápolgatott,

Letörheted! Én készen állok!

Könny nem pereg le arcomon,

Nem, nem sírok! – Imádkozom.

Rabold el tőlem, ami kedves,

Miért a lelkem ég, hevül,

Mi másnak díszes pályabére,

Nekem ne legyen érdemül.

Szívem erős vár, az irigység

Egy gyenge rést sem vág azon,

Hogy is? – Hiszen imádkozom.

Űzd messze tőlem hű barátom,

Testvérem, vagy rokonom,

Öld meg szívüknek szeretetét,

Hogy átkot szórjanak reám!

E szív még akkor is szeret majd,

Őket viszont nem átkozom!

Nem átkozom! – Imádkozom.

Legyek szegényebb a szegénynél,

Ki utcasarkon kéreget,

Se pompa, fény; nyomor, betegség:

Az látogasson engemet.

Tudom, e sorsot elviselni

Nehéz leszen, nehéz nagyon,

De eltűröm! – Imádkozom.

Imádkozom. Óh, az imádság

Erős, hatalmas égi kincs!

Az Isten adta azt kezünkbe,

Korlát, határ előtte nincs.

Ha áhítattal kél a szívből,

Felhat az égi boltokon,

Fölér az Isten trónusáig,

S ő hallja azt… - Imádkozom.

 Túrmezei Erzsébet  (Balogh Debóra füzetéből, Kolozsvár)

---------------------------------------------------------------------------