TENGEREN JÁRÁS
 

Testvér, a lelked hadd öleljem át

a lelkem két kezével.

Testvér, a hajnal késik egyre még,

s oly rettentő az éjjel…

Meg-megremeg szegény, félénk hitem:

viharvert, gyarló csónak.

Testvér, mi lesz, ha e szörnyű habok

bennünket elsodornak?

Vad szélvészkürtök metsző hangjai

sóhajom túlkiáltják.

Ily gyilkos, éji, lelki viharon

áthat-e az imádság?

- Valaki jár a hullámok felett.

Ruhája fehér, mint a fény.

A lépte könnyű, mint a lehelet.

Az Úr van ott!

Testvér, hát mért is félek én?

Eget ostromló, káromló habok,

kísértések örvénylő mélyei

mind engednek Neki.

Úttá simulnak lábai alatt,

s hol elmerülne nyugvó, földi testünk,

Ő szent fehéren, győztesen halad.

Ó, testvér, kérd hát, hogy Hozzá mehessünk!

     Dömötör Ilona, („Angyal szeretnék lenni”, 14)