2012. november 19., hétfő



Valaki vár rád

Te tudod… Pedig még nem üzent,
nem is sejti, hogy te küldve vagy.
Ne kérdezd hát… Annyi miért van;
- Amit hallasz – Krisztus parancsa.

A Mester észrevette harcát,
látja, hogy majdnem összeroskad.
- Siess… Téged küld olajával,
mert mécse már utolsót lobban.

Fájdalma és panasza sok van.
Lehet, hogy mind a kettő jogos.
- Nézd meg, égre néző ablakán
Miért van elsötétítő papiros.

Sok lévita ment el mellette…
míg könnyei egész elfogytak.
Pedig a szíve csak igét várt,
- morzsákat, mik alá hullottak.

Fájdalom… panasz mindig van.
Ezek ma s holnap is várnak rád.
- Ezekben hívott, küld el Isten,
Bennük lesz meghallgatva imád.
   Tamáska Gyula

  Bódás János:

       Ki van jelölve a helyed

Azért van síró, hogy vigasztald,
és éhező, hogy teríts asztalt.
Azért van seb, hogy bekösse kezed.
Vak, elhagyott azért van, hogy vezesd.
Azért van annyi árva, üldözött,
hogy oltalmat leljen karod között.
Azért roskadnak más vállai,
hogy terhüket te segítsd hordani.
Az irgalmat kínok fakasztják,
s mélység felett van csak magasság.
Ha más gyötrődik, vérzik, szenved,
azért van, hogy te megmutathasd:
mennyi szeretet van benned.
Megmutattad-e néha legalább?
Enyhült, s szépült-e tőled a világ?
Vagy tán kezedtől támadt foltra folt?
Ott is, hol eddig minden tiszta volt?
Ki vagy? Vigasznak, írnak szántak,
menedéknek, oszlopnak, szárnynak.
Valahol rég... Siess, keresd!
Ki van jelölve a helyed,
ne nyugodj, míg meg nem leled.
Csak ott leszel az, aminek
rendeltettél. – Másként rideg,
céltalan lesz az életed.
Mag leszel, mely kőre esett,
elkallódott levél leszel,
mely a címzetthez nem jut el.
Gyógyszer, ami kárba veszett,
mit soh'se kap meg a beteg.
Rúd leszel, de zászlótalan,
kalász leszel, de magtalan,
cserép, amiben nincsen virág,
s nem veszi hasznod sem az ég,
sem a világ

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése