SZERESS, AMÍG SZERETNI TUDSZ

                                                      

Szeress, amíg szeretni tudsz,

Amíg szíved érzőn dobog,

Mert ha már a tüze kihűl,

Ha benne a láng ellobog, -

Ami ezt a veszteséget

Felülmúlná, nincs olyan kár:

koldusnál is koldusabb vagy,

Hogyha nem tudsz szeretni már.

Szeress, amíg van alkalmad

éreztetni szereteted.

Jöhet idő, amikor már

Tennéd ezt, de nem teheted.

Fordulhat a sorsod balra,

S arra leszel utalva majd,

Hogy a mások szeretete

enyhítse a gondot, a bajt.

Szeress, amíg szeretni tudsz!

Olyan rövid az életed:

gyűlölettel, rút önzéssel

Szépségeit tönkre ne tedd!

Szeress, amíg szíved dobog,

Szeress, amíg ajkad lehel:

 Úgy visz Jézus a szeretet

Országába, a mennybe fel.

               Novák László

MOSTOHA ŐSZ  

Esők, árvizek. . . Mostoha idő!

Tombol, pusztít, rothaszt az elemi

erő. . . Repednek a szőlőszemek,

fuldoklik az út, répa, tengeri.

Végveszélyben a takarmány, a bor,

a húst, sonkát, a zsírt a víz nyeli.

- Isten csapása -, mondják és szívünk

csalódással, szánk panasszal teli.

Pedig ez is kell!. . . Ilyenkor derül ki,

mi eddig rejtve volt, s bennünk mi szép:

hogy rohan egymásnak segíteni

új közösségben az új arcú nép!

               Bódás János

MINDIG CSAK  ADNI 

Az öreg kút csendesen adja

Vizét… így telik minden napja.

Áldott élet ez! – fontolgatom.

Csak adni, adni minden napon!

Ilyen kúttá kellene lennem!

Csak adni teljes életemben!

Csak adni? Terhet is jelenthet.

Jó kút, nem érzed ezt a terhet?

Belenézek… tükre rám ragyog:

„Hiszen a forrás nem én vagyok,

Árad belém! Csak továbbadom

Tisztán, vidáman és szabadon.”

Hadd éljek ilyen kút életet!

Osszak áldást és szeretetet!

Nem az enyém. Krisztustól kapom

Egyszerűen továbbadhatom.

          Túrmezei Erzsébet