Imaáhítat: Adjunk hálát a békességért, amellyel Isten meg akarja ajándékozni az

életünket! – 2Thessz 3,16; Jn 14,27

------------------

Harcunk természete Efézus 6,12; 4,17–24

Az első kérdés, amire választ kaphatunk az igében: mi vagy ki ellen nem

kell nekünk harcolnunk? „A mi harcunk nem test és vér ellen folyik.” A test szó

az apostol szóhasználatában sok helyen utal régi, bűnös természetünkre, ami

még mindig bennünk rejlik. Kétségkívül ez ellen is harcolnunk kell, azt is le

kell vetnünk, el kell hagynunk, hogy a krisztusi természet jellemezzen bennünket.

Itt a 12. versben, nem ebben az értelemben fordul elő ez a szó. Itt arról

van szó, hogy a harc nem az ember, emberi természet ellen folyik.                                                                     A probléma sokkal nagyobb. Ha csak emberi szinten folyna a harc, az ember is

képes lett volna találni megoldást. Testvérek, ha ez így van, ne essünk bele

abba a tévedésbe, hogy emberek ellen harcolunk!

Ki ellen folyik tehát a mi harcunk? Az előbbi versben az ördögről van szó,

aki ellen harcolnunk kell. Nagyon naivak lennénk, ha nem számolnánk az ördög

szándékaival. Több mindent megemlíthetünk felőle: megkísért, hazudik,

félrevezet, megtéveszt, öl, vádol, a neve is „diabolosz”, ami szétdobálót jelent.

Képes szétdobálni az embereket, megrontja az egységet, és egymás ellen

fordítja őket. Péter apostol a következőképpen figyelmeztet minket: „Legyetek

józanok, vigyázzatok, mert ellenségetek, az ördög, mint ordító oroszlán jár szerte,

keresve, kit nyeljen el” (1Pt 5,8). Ha győzni szeretnénk, feltétlenül tudnunk kell,

mire készül az ellenség, és nagyon komolyan kell vennünk az ellene irányuló

harcot. Hogyan tud kárt tenni az emberek életében, hiszen nem lehet mindenütt

jelen? Vannak szellemi hatalmasságok, amelyeket felhasznál, rajtuk

keresztül végzi romboló munkáját az emberek életében: „Erők és hatalmak ellen,

a sötétség világának urai és a gonoszság lelkei ellen, amelyek a magasságban

vannak.” Harcunk tehát nem testi, hanem szellemi téren folyik, és ez meghatározza

azokat az eszközöket, amelyek által győzhetünk. Nem szabad elfelejtenünk

azt sem, hogy a sátán hatalma korlátozva van. Az Úr Jézus erősebbnek

bizonyult, mint a sátán, az ő segítségével mi is győzhetünk. A sátán már

veszített egy csatát, tehát egy vesztes ellenféllel állunk szemben. „Lefegyverezte

a fejedelemségeket és hatalmasságokat, nyilvánosan megszégyenítette őket, és

Krisztusban diadalmaskodott rajtuk.” (Kol 2,15) Hogyan győzhetünk? A kérdésre

a válasz: az Úr Jézus nevében. De nem úgy, mint Szkéva fiai, akik személyesen

nem ismerték Jézust. Először is, a mi életünkben legyen igaz, valóságos,

hogy Jézusnak hatalma van az ellenség felett!

Saul tragikus emléke 1Krónikák 10

Saul jól kezdte, de rosszul végezte. Királysága elején még szabadulást is

adott általa Isten az ő népének. Azonban Saul „hűtlen lett az Úrhoz, és nem

fogadta meg az Úr szavát”. Egy ideig Saul volt az, aki Dávidot és embereit

üldözte, most azonban ő került kilátástalan helyzetbe. „Nagyon heves volt a

küzdelem Saul körül, amikor rátaláltak az íjászok. Meg is sebesítették... fogta

a kardját, és beledőlt.” Saul és fiai meghaltak a filiszteusok elleni csatában,

azonban Isten az ő igéje által azt mondja: „Nem kívánom én a bűnös ember halálát

– így szól az én Uram az Úr –, hanem azt, hogy megtérjen útjáról és éljen” (Ez

18,23). Nekünk nem kell úgy befejeznünk életünket, mint Saul. Amennyiben

hűtlenek voltunk az Úrhoz, megvallhatjuk előtte bűneinket, mert ő készségesen

megbocsát. Új elhatározást hozhatunk, hogy figyelembe vesszük az Úr

igéjét, és engedelmeskedünk az Úrnak mindenben. Amennyiben ez megtörtént,

segítsünk azoknak, akik megkeseredtek elrontott életük miatt! Fontos,

hogy meghallgassuk őket, és elmondjuk: van megoldás életük elrontott problémáira!

Az evangélium a reménység forrása. Imádkozzunk, hogy sokan rátaláljanak!

Az ember Krisztuson kívül Efézus 2,1–3

Ebből az igeszakaszból megérthetjük, milyen állapotban van az ember

Krisztuson kívül. A bűneset óta mindenkire érvényes ez a leírás. Vannak,

akik helyzete megváltozott, de sajnos még mindig nagyon sokan vannak ebben

a helyzetben. Az első, amit megemlít az apostol: „halottak voltatok vétkeitek

és bűneitek miatt”. Ez egy olyan lelkiállapot, amikor az ember kapcsolata

megszakad Istennel. A második tulajdonság, igazodva a levegő birodalmának

fejéhez, követtük a test és az érzelmek hajlamait – nem a magunk urai

voltunk, nem azt tettük, amit mi akartunk. A harmadik, ami a legsúlyosabb,

hogy harag fiai voltunk, kárhozatra ítélve. Milyen jó, hogy mindez már múlt

időben áll, mert azáltal, hogy az Efézus testvérek hittek Krisztusban, helyzetük

megváltozott. A kérdés, ami felvetődik: történt-e ilyen változás a te életedben

is? Ha igen, áldjuk, magasztaljuk ezért az Urat! Ha még nem történt

meg, hit által, kegyelemből még ma neked is üdvösséged lehet! „Ha tehát a

Fiú megszabadít titeket, valóban szabadok lesztek!” (Jn 9,36)