Siklós József:

Gyomor vallomása

Többre értékeltem

Áldásnál – a lencsét,

Zsarnokká lett rajtam

Csúf telhetetlenség.

Sóvárogva vártam

Inyenc csemegékre,

(fold kétharmadának

Volt-e még ebédje?)

Válogattam váltig:

„Más kéne, nem így jó!”

Félem, hogy számon át

Ronthat meg a Kígyó,

Pedig a szívembe

Lopta be a mérgét,

S míg belesütötték

Fák megőrölt kérgét

Sokan kenyerükbe,

Így maradtak élve,

Magamét bírálta:

„Friss, puha, fehér-e?”

Sötét zugba bújva

Magam falatoztam...

(öt kenyér – ötezret

Táplált: megosztottan!)

„Istenük a hasuk,

Végük veszedelem...”

- Hasam bálványától

Szabadíts meg engem!

Negyven napi böjtöt

Ki vállaltál értem:

ÖNMAGADDAL táplálj

Borban és kenyérben!

Siklós József (Hozsannázó napok, III. Kötet. 608.old)

-----------------------------------------------

 

 

 

Szabolcska Mihály:

BÖLCS SALAMONNAL

A gazdagnak sok az irigye,
Szegénynek a nyomorúsága.
A gazdag kevélységre hajló,
A szegény könnyen szolgaságra.
Nekem egyik sem kenyerem…
A gazdagságtól, szegénységtől
Ó, ments meg engem, Istenen!

Voltam én már szegény, de akkor
Nyomorúságát föl se vettem.
Jövőm hite, e szép szivárvány
Diadalívben állt felettem!
Légy ezutánra is velem,
S a gazdagságtól, szegénységtől
Ó ments meg engem, Istenem!

Csak annyit adj, hogy kenyerünkből
Másnak is merjünk szegni bátran,
De bűntársává ne lehessünk
Senkinek a hivalkodásban.
A bőség könnyen bajt terem…
A gazdagságtól, szegénységtől
Ó ments meg engem, Istenem!

--------------------------------------------