Egész lélekkel, igaz szívvel
Hódolok Krisztus szellemének!
- Minden szavamból rám ismernek:
Akik igazán keresztények.

Imádom Krisztust! - Nagy szívének
Hallgatom forró dobbanását,
Az élet roppant mozgalmában:
- Tengernyi hazugságon át!

Ha Krisztus ma eljönne hozzánk
S körülnézne a föld - színén:
Csalódás, fájdalom, keservek
Ütnének sebet nagy szívén.

Azt látná itt, hogy fényes kasztok,
Formákká törpíték az eszményt,
Külsőségek, jelszók és dogmák
Jelentik a hithű keresztényt!

Csodálkozna, ha maga látná,
Hogy vallása - "felekezet".
S zárt érdekszövetkezetekké
Szorult az "Emberszeretet!"

És csodálkozna, hogy a kasztok,
Az észt is lebilincselék:
Kimondva, hogy Krisztus korának
Tudása - örökre elég!

Pedig Krisztus ilyet nem kívánt,
Hisz a tudás - az csak keret,
Mely korról korra változik, de
Örök eszmény a "Szeretet!"

Krisztus tana, nem tudomány, de
Érzés! - mely szívünkhöz van kötve,
Virág, amelynek gyökere
Befogódzik a földi rögbe.

Nem korok s fajok különbsége
A szeretet s a gyűlölet!
Légy pogány bár, Jézusban élsz, ha
Szent tanítását követed!

Egész lélekkel, igaz szívvel
Hódolok Krisztus szellemének!
Ne vessétek meg a "hitetlent"
Türelmes szívű keresztények!  
 Szívem zeng a nagy csodáról
Szívem zeng a nagy csodáról, Krisztusról, ki nálam járt.
Megtudtam, hogy énmiattam Golgotán halt kínhalált.
Igen, én is zengek Róla S térdre hullva áldom Őt,
Szentekkel majd együtt, Nála a kristály-tenger előtt

Elveszett voltam, halál várt, Bűnben éltem céltalan.
Boldogságot nem találtam, Űztem bár, de hasztalan.
Igen, én is zengek Róla...

Összezúzott testem, lelkem Elgyengült, s így bűnösen
Két kezébe roskadtam le,  S Néki adtam életem.
Igen, én is zengek Róla...

Ó, de most, hogy újra élek, Napjaimnak célja van:
Szolgálni a menny Urának Víg örömmel boldogan.
Igen, én is zengek Róla