"Miért nem adtad azért az én pénzemet a pénzváltók
asztalára, és én megjővén, kamatostól kaptam volna azt vissza? És az ott
állóknak monda: Vegyétek el ettől a gírát, és adjátok annak, akinek tíz gírája
van. És mondának, néki: Uram, tíz gírája van!" Lk 19,23-25
A mai igerészünk így kezdődik: "Miért nem adtad az én
pénzemet a pénzváltók asztalára?" Isten pénze drága pénz. Milyen nagyon
drágán szerezte meg számodra Jézus a kegyelmet és bocsánatot.
Mit csináltál Isten pénzével? Ez az egyetlen kérdés hangzik majd mindnyájunk felé, amikor megjelenünk Isten királyi széke előtt. Mit csináltál azzal a kegyelemmel, amit kaptál? Isten számon kéri. Nem a szolgáké volt pénz. Megkérdezi, hogy miért nem adtad a pénzváltók asztalára? Ezt a pénzt csak úgy lehet használni, ha a pénzváltók asztalára kerül. Olyan ez, mintha régebbi években, valaki megjelenne Magyarországon, és csak dollárja volt. Nem tudott azon venni semmit. El kellet mennie a pénzváltókhoz, és át kellett váltania pénzét az itt használatos pénzre.
Testvér, ha nem váltod át a kegyelmet az élet hétköznapi aprópénzére, soha nem fog gyümölcsöt teremni. Nagy szavakkal nem lehet elérni semmit. Ez olyan pénz, ami a világban használatos, emberek között. Szeretnénk megnézni, mire kell váltanunk Istennek a kimondhatatlan nagy szeretetét. Szeretnék beszélni az aprópénzről. A legapróbb, amire válthatod: a figyelem. Nagyon aprópénz, csak egy szó, egy mozdulat, - de valaki már megérzett, megtapasztalt valamit Isten szeretetéből. A másik ember iránti figyelem. Együtt laktok, egy szobában, vajon váltod-e Isten apró kegyelmét, aprópénzét, hogy észreveszed a másikat, hogy mire van szüksége? Átéltétek-e már, mennyire jól esik a figyelem, mennyire megsimogat, érzem rajta Isten szeretetét. Ez az aprópénz nagyon kicsi, mégis, nagyon kellene használni.
A Biblia szerint a Lélek gyümölcsei közé tartozik a szívesség. Milyen ritka gyümölcs, hogy valakinek szíve legyen a másik ember számára. Észreveszi, megérti, olyat tesz, ami szívesség. Így is mondhatnám, hogy kedvesség. Egy kedves szó mennyit segít az emberen. Nagyon aprópénz, nem sokba kerül, és mindenféle együttélésben használhatod. Amint váltod az aprópénzt, megjelenik Jézus, és egészen más lesz a légkör. Váltsd azt az óriási kegyelmet szívességgé, figyelemmé, apró, kicsi, kedves mondatokká. Mennyi alkalmad volna egy-egy kedves mondatot szólni, amikor látod, hogy valaki szomorú. Hidd el, azonnal vágyódna, és amikor majd Jézusról beszélsz vele, nyitott ajtót találsz. De ha szeretetlen vagy, bezáródik az ajtó. Milyen sokat jelent egy simogató mozdulat. Talán valaki leejt valamit, felveszem helyette. Elveszem az akadályt valaki útjából, amikor menni akar.
Csak az életből mondok egy példát, a járművön a kalauz mesélte, egyik utas dühös volt a másikra, hogy pont melléje tette a táskát? Azt mondtam: Istenem, szegény ember otthon biztos valami nehezet élt át, és dühösen jött el otthonról. Jó volt semmit nem mondani, csak megkérdezni: Tessék, mondani, hova tehetem a táskát? Egy pillanat alatt megváltozott benne minden. Csak egy szó, - mibe kerül ez nekem, - és mibe kerül neki? Soha ne viszonozd gorombasággal a gorombaságot, haraggal a haragot. Isten rengeteg alkalmat ad csak egyetlen napon is. Emberek nem értik meg a kegyelmet, de megértik a figyelmet. Bár semmi más ne lenne az életed, minthogy láthatnák benned a Krisztust.
Egy másik pénzegység, amiről beszélni szeretnék, a segítés. Ez már nagyobb összegű pénz, kerül valamibe. A szívesség nem sokba kerül, csak oda kell figyelni. A segítés sokszor időbe kerül. A segítésnek sokszor meg kell fizetni az árát. Talán benned is ott van, hogy nekem nincs időm. Ezzel vagyunk tele, hogy nem érek rá. Pedig a segítés, akárcsak egy beszélgetés is, hogy valakit meghallgassak, időbe kerül. Inkább lerázod. Túl drága az időd.
Bár meglátnád most, hogy Isten mindennel kapcsolatban, amit Neki adsz, harminc, hatvan, száz annyival válaszol. Ha egyszer lesz időd az emberek számára, akkor nem leszel olyan időszűkében, mint most. Akkor látni fogod, - Istenem, mindenre van időm, gazdag vagyok időben.
-,,-,-,-,,,,-,,,-,,
Eszembe jut egy híres ember, Bodelschwing. Rengeteg szolgálata volt. Az akkori idők legelfoglaltabb embere volt. Amikor valaki hozzá belépett, akkor az illető úgy érezte, senki más ember nincs, csak o. A teljes figyelmét erre az egy emberre fordította, mintha semmi más dolga nem volna. Senki nem érezte, hogy ez az ember siet. Amikor adott valakinek a drága pénzéből, amikor felváltotta ezt a pénzt, akkor egészen felváltotta.
Jézus így mondja: "Beteg és fogoly voltam, és nem látogattatok meg engem." (Mt 25,43b). Jaj, nincs idom! Pedig kell, hogy legyen idő, és van is. Amit Isten akar, arra mindig van kell,hogy legyen idő. Soha ne hivatkozz a munkádra, hanem váltsd be a kegyelmet! Jézusnak volt ideje akkor, amikor hívta Jairus, hogy haldoklik a leánya, és amikor a vérfolyásos asszony, hátulról érintve Jézust, meggyógyult, volt ideje előrehívni, hogy elmondjon mindent igazán. Amikor Jairus szolgái rohantak, hogy "Leányod meghalt, ne fáraszd a Mestert" (Mk 5,35), Jézusnak volt ideje nyugodtan odamenni, hogy azt a másik szolgálatot is elvégezze. Megint úgy, mintha a földön senki más nem lenne, mint ez a nyomorult apa, és a halott leánya.
Szeretném, ha ezt a szót végleg elfelejtenénk, hogy nincs időm. Van időd, mert Isten adott. Jézabelnek a legveszedelmesebb pillanatban mondja az Ige: "Adtam néki időt is, hogy megtérjen." (Jel 2,21). Adott időt mindenre, arra, hogy váltsd a kegyelmet ennek a világnak az érvényes aprópénzére. Újra mondom, az idő nagyon drága pénz, és egyszer számon kérik tőled, mire költötted? Egy szilveszterkor arról beszélgettünk, hogy mire volt időm az elmúlt évben. Megdöbbenten néztem, volt időm haragudni, mérgelődni, veszekedni. De arra nem volt időm, hogy akiket Isten rám bízott, azokért imádkozzam,hogy beszélgessek valakivel, aki éppen igényeltem volna.
Jó volna, ha az lenne az alapállásod, hogy van időm bőven, telik az örökkévalóságból. Nagyon sok ember ebben a kis hatvan-nyolcvan évében él. Ha Jézusé vagy, az örökkévalóságban vagy. Bőven van időd. Jó volna, ha ilyen bővölködő ember lehetnél. Ha az a szolga felváltotta volna a gíráját, bőven lett volna pénze mindig. Nemrég olvastam az Igét: "Aki szűken vet szűken is arat." (2Kor 9,6). Milyen rettenetes, ha szűkmarkú vagy az idővel. Vigyázz, ne hogy azoktól vedd el az időt, akiknek Isten adta. "Ne fogd meg a jótéteményt azoktól, akiket illet!" (Péld 3,27). Talán többször is meglátogathatnád a szüleidet. Jaj, de nem érek rá. Lehet, hogy már volna időd, csak éppen nincsenek az élők sorában. Vagy valakihez el kellet volna menni, de.de nem volt időd.. Isten most megkérdezi: Mit vettél a pénzeden, mire használtad? Vajon odaadtad a pénzváltók asztalára?
Ez az egyik, amit mondani szoktunk, hogy nincs időm, a másik pedig, hogy nincs erőm. Ez is drágább már, mint a figyelem, ami csak egy szóba kerül. A segítés egyik formája, hogy elmegyek, és megteszek valamit. De általában azt mondjuk, hogy van nekem elég dolgom. Ha négy kezem volna, sem tudnám elvégezni. Most menjek valahová, hogy valakinek kimossak, hogy egy betegen segítsek? Nekem is van mosnivalóm, - vagy bár mi is. hogyan menjek máshoz?
Emlékezzünk arra az özvegyre, akinek Illés azt mondotta: "Hozz, kérlek egy kevés vizet nékem valami edényben, hogy igyam. De mikor az elment, hogy vizet hozzon, utána kiáltott és monda néki: Hozz, kérlek, egy falat kenyeret is kezedben. Az pedig monda: Él az Úr, a te Istened, hogy nincs semmi sült kenyerem, csak egy marék lisztecském van a vékában, és egy kevés olajom a korsóban, és most egy kis fát szedegetek, és hazamegyek, és megkészítem azt magamnak és az én fiamnak, hogy megegyük, és azután meghaljunk. Monda pedig Illés néki: Ne félj, menj el, cselekedjél a te beszéded szerint, de mindazáltal nékem süss először egy kis pogácsát, és hozd ide, magadnak és a fiadnak pedig azután süss. Mert azt mondja az Úr, Izráel Istene, hogy sem a vékabeli liszt nem fogy el, sem a korsóbeli olaj meg nem kevesül addig, míg az Úr esőt ád a földnek színére. És ő elment, és az Illés beszéde szerint cselekedett, és evett mind ez, mind amaz, mindannak háznépe, naponként. A vékabeli liszt nem fogyott el, sem pedig a korsóbeli olaj nem kövesült meg, az Úrnak beszéde szerint, amelyet szólott Illés által." (1Kir 17,10-16). Nem fog elfogyni sem az erőd, sem az időd, ha engedelmeskedsz. Volt-e már úgy, hogy megtetted, és olyan erővel jöttél vissza, hogy otthon is könnyedén megcsináltál mindent? Erőt nyersz azon keresztül, ha engedelmeskedsz az Úrnak. Nem elfogy az erőd, hanem hihetetlenül megnő, amikor az Úrnak engedelmeskedve teszel meg valamit.
Jézus így mondja: "Az én eledelem az, hogy annak akartját cselekedjem, aki elküldött engem, és az O dolgát elvégezzem." (Jn 4,34). Ha ezt cselekszed, mindig jól lakott ember leszel lelkileg. Egyszerűen mindent bíró erővel erősít meg, mert miközben engedelmeskedsz, belülről erősödsz, és megelégedett ember leszel. Az a baj, hogy mi szeretet-éhes emberek vagyunk, és ezért vagyunk erotelenek. "Az Úrnak öröme a ti erősségetek." (Neh 8,10). Amikor örömöd van az Úrban, olyan erőd van, hogy hegyeket tudsz megmozdítani. Először a másiknak add az erőd, és majd a maradékból élj te, és a családod. Ez legyen mindig a sorrend, mert innen nyered az erőt. Hányszor mondtam valamire, hogy ezt már Isten sem kívánhatja tőlem. De amikor megtettem, átéltem: "Mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít." (Fil 4,13). Hajlandó vagy-e azt, amit kaptál, az erődet, odaadni annak, akinek szüksége van rá? Tedd meg, ami rajtad múlik, a többi az Úr dolga.
A harmadik fajta pénzváltás, amikor anyagiakra kell váltani Istennek drága pénzét, azt a gírát, azt a kegyelmet, amit kaptál. Szeretném, ha hallanád az ítéletet, amit Jézus a bal keze felől állókhoz szól: "Éheztem, és nem adtatok ennem, szomjúhoztam, és nem adtatok innom. Jövevény voltam, és nem fogadtatok be engem, mezítelen voltam és nem ruháztatok fel engem, beteg és fogoly voltam, és nem látogattatok meg engem." (Mt 25,42-43). Mind olyan dolgokat sorol Jézus, amiket elmulasztottunk./ talán mi magunk is ! /
Ma reggel egy gyerekkori mese jutott eszembe. Ez a mese arról szólt, hogy egy kislány mindenét odaadta a rászorulóknak. A végén az alsó ruháját is. Aztán ott állt teljesen ruhátlanul egy erdőben. A falevelek hullottak reá, csupa aranyból. A kislány csak nézte: minden tele van arannyal. Ha odaadnád az utolsót is, amit talán nagyon szeretsz, rád is hullana az arany, Isten kegyelmének, szeretetének minden ajándéka.
Az Ézsaiás könyvéből szeretnék néhány verset elolvasni: "Hát nem az-é a böjt, amit én kedvelek: hogy megnyisd a gonoszságnak bilincseit, az igának köteleit megoldjad, és szabadon bocsássad az elnyomottakat, és hogy minden igát széttépjetek? Nem az-é, hogy az éhezőnek megszegd kenyeredet, és a szegény bujdosókat házadba bevigyed, ha meztelent látsz felruházzad, és tested előtt el ne rejtsd magadat? Akkor felhasad, mint hajnal a te világosságod, és meggyógyulásod gyorsan kivirágzik, és igazságod előtted jár, az Úr dicsősége követ. Akkor kiáltasz, és az Úr meghallgat, jajgatsz, és O azt mondja: íme, itt vagyok. Ha elveted közüled az igát, és megszűnsz ujjal mutogatni, és hamisságot beszélni, Ha odaadod utolsó falatodat az éhezőnek, és az elepedt lelket megelégíted, feltámad a sötétségben világosságod, és homályosságod olyan lesz, mint a dél. És vezérel téged az Úr szüntelen, és megelégíti lelkedet nagy szárazságban is, és csontjaidat megerősíti, és olyan leszel, mint a megöntözött kert, és mint vízforrás, amelynek vize el nem fogy." (Ézs 58,6-11). Látod, hullik az arany. Minden olyan dolog, amit soha nem tudnál megszerezni. A 12. vers mondja: "És megépítik fiaid a régi romokat..." Mondja tovább mindazt, amire az ember szíve úgy vágyik, hogy bárcsak megtörténne.
Merjed odaadni az utolsó falatodat az éhezőnek, akár testileg, akár lelkileg. Lehet, hogy pénzt kellene. De annyira sajnálod, hogy mi lesz akkor velem, nekem is kell. Az özvegyasszony az utolsó fillérjét tette a perselybe, és az Úr Jézusnak szerzett vele örömöt. Jézust ezek elégítik ki, ezek a komoly, Neki odaszánt dolgok, amit nekem sem volt olyan könnyű megtenni.
A bujdosót a házadba behívtad-e már? Van-e nyitott ajtó elettük? Vagy félted a szőnyeget, a fényezett parkettát? Látjuk már, hogy semminket nem tudjuk adni? Azt mondja a Biblia: "A vendégszeretetről el ne felejtkezzetek, mert ezáltal némelyek, tudtukon kívül, angyalokat vendégeltek meg." (Zsid 13,1). Most már láthatod, mire kellene váltani ezt a nagy kegyelmet a gyakorlati életedben. Hiába beszélsz szép szólamokat, ha a gyakorlat egészen más. Ha így maradsz, Isten nem tud veled mit kezdeni.
A legkomolyabbat szeretném még mondani. Lehet, hogy mindent megteszel, de a szíved nincs benne. Isten a szívedet kéri, hogy szétoszthassa azok között, akik arra rászorulnak. Azt mondja Jézus: "Bizony mondom néktek, amennyiben megcselekedtétek eggyel emez én legkisebb atyámfiai közül, én velem cselekedtétek meg." (Mt 25,40). Adod-e a szeretetet mindennel együtt, amit adsz? Ott van-e mellette mindig a szeretet, amire mindenki éhes, jobban, mint a kenyérre? Adod-e, széttöröd-e magadat, nemcsak az erődet, idődet, pénzedet, hanem önmagadat?! Tudsz-e együtt sírni, együtt érezni a másik emberrel? Ez az, amire elsősorban szüksége van annyi mindenkinek ezen a világon. Mered-e törni, osztani ebben a világban a szegények között? Jézus azt mondta a gazdag ifjúnak: "Add el mindenedet, amid van, és oszd el a szegényeknek, és kincsed lesz a mennyországban, és jer, kövess engem." (Lk 18,22).
Van-e türelmed a másik ember számára? Ha szeretem a másikat, akkor tudom, hogy mire van szüksége. Gondoljunk csak a szamaritánusra, pontosan tudta, hogy a megsebesített emberrel mit tegyen. A pap és a lévita tovább tudott menni. Sokszor úgy érzem, én vagyok az a pap, vagy lévita, aki észre sem veszi, mire van a másiknak szüksége. Ha szereted a másik embert, akkor be tudod kötözni. Ha kell, bort öntesz a sebeibe, - még ha sikolt is, mert arra van szüksége. Van-e szíved a másik ember számára, hogy ítéletet és kegyelmet mondj úgy, ahogyan kell.
Az evangélium az ítélet és kegyelem üzenete. Az Úr Jézus drága pénze nagyon komoly és szent dolog. O az életét veszélyeztette és adta. Azt mondja az Ige: Mi is kötelesek vagyunk életünket adni felebarátinkért. Talán, ha úgy érzed, hogy rosszul vagyok, és mégis menni kell, nem számít, hogy velem mi lesz. Hajlandó vagy-e magadat veszélyeztetni? Pál mondja: "Mert mi, akik élünk, mindenkor halálra adatunk a Jézusért, hogy a Jézus élete is látható legyen a mi halandó testünkben." (2Kor 4,11). Így mondja később: "Nagy örömest áldozom, és esem áldozatul a ti lelketekért." (2Kor 12,15).
A mai igeszakasz vége azt mondja: "Miért nem adtad azért az én pénzemet a pénzváltók asztalára, és én megjővén, kamatostól kaptam volna azt vissza?" Milyen borzasztó, hogy az életed nem kamatozik. Nincs gyümölcs! Nézz fel most komolyan az Úrra, és színe elott lásd meg, hogy van-e az életednek gyümölcse? Hogy fogsz majd megállni Előtte?! Van egy ének: "Üres kézzel kell-e mennem, S állanom az Úr elé? Nincs kalász, mit én arattam, S amit nyújtanék Felé?" Életedben ez a hatalmas összeg, a gíra, nem kamatozik?!
Jézus visszajön, hogy szolgáival elszámoljon. Nem leszel-e vajon az a másik, akire az Ige azt mondja, hogy szolgái voltak, de gyümölcsük nem volt. Adod-e magadat mindenestől annak a Jézusnak, aki nem sajnált érted keresztre menni, aki odatartotta hátát a verőknek, orcáját a szaggatóknak? Aki odafeküdt a keresztre, és kezét-lábát engedte átszögezni? Látod, testileg, lelkileg mindent odaadott. Hogy fogod Ot követni, ha magadat szereted? Nagyon kérlek, hogy ne tedd keszkenőbe az életedet! Ne féltsd annyira. Ne mondd, hogy itt fáj, ott fáj. Mindig szomorú vagyok, ha Isten gyermekei tele vannak panasszal. Ne légy keszkenőbe rejtett élet!
A szolgától elvették a gírát. Vigyázz, el ne veszítsd azt, amit eddig kaptál!
Imádkozzunk! Bocsásd meg Uram, hogy olyan sokszor féltem magamat. Sokszor féltettem az erőmet, egészségemet. Bocsásd meg Jézus Krisztus, hogy sokszor nem követlek igazán és teljes szívvel. Bocsásd meg, hogy életveszélyes helyzetekben, amikor komolyan baj volt, sokszor továbbmentem. Kérlek, légy segítségül, hogy kövesselek. Taníts meg nyomdokaidban járni. Ha elfogadjuk azt az óriási összeget, azt a drága pénzt, a véreden megszerzett kegyelmet, úgy fogadjuk el, hogy tovább is adhassuk. Áldd meg azokat, akik haszonra veszik át, és akik egyszer majd kévéiket emelve, boldogan mennek Eléd. Főleg pedig mi-is,én is köztük legyek Ámen.
Mit csináltál Isten pénzével? Ez az egyetlen kérdés hangzik majd mindnyájunk felé, amikor megjelenünk Isten királyi széke előtt. Mit csináltál azzal a kegyelemmel, amit kaptál? Isten számon kéri. Nem a szolgáké volt pénz. Megkérdezi, hogy miért nem adtad a pénzváltók asztalára? Ezt a pénzt csak úgy lehet használni, ha a pénzváltók asztalára kerül. Olyan ez, mintha régebbi években, valaki megjelenne Magyarországon, és csak dollárja volt. Nem tudott azon venni semmit. El kellet mennie a pénzváltókhoz, és át kellett váltania pénzét az itt használatos pénzre.
Testvér, ha nem váltod át a kegyelmet az élet hétköznapi aprópénzére, soha nem fog gyümölcsöt teremni. Nagy szavakkal nem lehet elérni semmit. Ez olyan pénz, ami a világban használatos, emberek között. Szeretnénk megnézni, mire kell váltanunk Istennek a kimondhatatlan nagy szeretetét. Szeretnék beszélni az aprópénzről. A legapróbb, amire válthatod: a figyelem. Nagyon aprópénz, csak egy szó, egy mozdulat, - de valaki már megérzett, megtapasztalt valamit Isten szeretetéből. A másik ember iránti figyelem. Együtt laktok, egy szobában, vajon váltod-e Isten apró kegyelmét, aprópénzét, hogy észreveszed a másikat, hogy mire van szüksége? Átéltétek-e már, mennyire jól esik a figyelem, mennyire megsimogat, érzem rajta Isten szeretetét. Ez az aprópénz nagyon kicsi, mégis, nagyon kellene használni.
A Biblia szerint a Lélek gyümölcsei közé tartozik a szívesség. Milyen ritka gyümölcs, hogy valakinek szíve legyen a másik ember számára. Észreveszi, megérti, olyat tesz, ami szívesség. Így is mondhatnám, hogy kedvesség. Egy kedves szó mennyit segít az emberen. Nagyon aprópénz, nem sokba kerül, és mindenféle együttélésben használhatod. Amint váltod az aprópénzt, megjelenik Jézus, és egészen más lesz a légkör. Váltsd azt az óriási kegyelmet szívességgé, figyelemmé, apró, kicsi, kedves mondatokká. Mennyi alkalmad volna egy-egy kedves mondatot szólni, amikor látod, hogy valaki szomorú. Hidd el, azonnal vágyódna, és amikor majd Jézusról beszélsz vele, nyitott ajtót találsz. De ha szeretetlen vagy, bezáródik az ajtó. Milyen sokat jelent egy simogató mozdulat. Talán valaki leejt valamit, felveszem helyette. Elveszem az akadályt valaki útjából, amikor menni akar.
Csak az életből mondok egy példát, a járművön a kalauz mesélte, egyik utas dühös volt a másikra, hogy pont melléje tette a táskát? Azt mondtam: Istenem, szegény ember otthon biztos valami nehezet élt át, és dühösen jött el otthonról. Jó volt semmit nem mondani, csak megkérdezni: Tessék, mondani, hova tehetem a táskát? Egy pillanat alatt megváltozott benne minden. Csak egy szó, - mibe kerül ez nekem, - és mibe kerül neki? Soha ne viszonozd gorombasággal a gorombaságot, haraggal a haragot. Isten rengeteg alkalmat ad csak egyetlen napon is. Emberek nem értik meg a kegyelmet, de megértik a figyelmet. Bár semmi más ne lenne az életed, minthogy láthatnák benned a Krisztust.
Egy másik pénzegység, amiről beszélni szeretnék, a segítés. Ez már nagyobb összegű pénz, kerül valamibe. A szívesség nem sokba kerül, csak oda kell figyelni. A segítés sokszor időbe kerül. A segítésnek sokszor meg kell fizetni az árát. Talán benned is ott van, hogy nekem nincs időm. Ezzel vagyunk tele, hogy nem érek rá. Pedig a segítés, akárcsak egy beszélgetés is, hogy valakit meghallgassak, időbe kerül. Inkább lerázod. Túl drága az időd.
Bár meglátnád most, hogy Isten mindennel kapcsolatban, amit Neki adsz, harminc, hatvan, száz annyival válaszol. Ha egyszer lesz időd az emberek számára, akkor nem leszel olyan időszűkében, mint most. Akkor látni fogod, - Istenem, mindenre van időm, gazdag vagyok időben.
-,,-,-,-,,,,-,,,-,,
Eszembe jut egy híres ember, Bodelschwing. Rengeteg szolgálata volt. Az akkori idők legelfoglaltabb embere volt. Amikor valaki hozzá belépett, akkor az illető úgy érezte, senki más ember nincs, csak o. A teljes figyelmét erre az egy emberre fordította, mintha semmi más dolga nem volna. Senki nem érezte, hogy ez az ember siet. Amikor adott valakinek a drága pénzéből, amikor felváltotta ezt a pénzt, akkor egészen felváltotta.
Jézus így mondja: "Beteg és fogoly voltam, és nem látogattatok meg engem." (Mt 25,43b). Jaj, nincs idom! Pedig kell, hogy legyen idő, és van is. Amit Isten akar, arra mindig van kell,hogy legyen idő. Soha ne hivatkozz a munkádra, hanem váltsd be a kegyelmet! Jézusnak volt ideje akkor, amikor hívta Jairus, hogy haldoklik a leánya, és amikor a vérfolyásos asszony, hátulról érintve Jézust, meggyógyult, volt ideje előrehívni, hogy elmondjon mindent igazán. Amikor Jairus szolgái rohantak, hogy "Leányod meghalt, ne fáraszd a Mestert" (Mk 5,35), Jézusnak volt ideje nyugodtan odamenni, hogy azt a másik szolgálatot is elvégezze. Megint úgy, mintha a földön senki más nem lenne, mint ez a nyomorult apa, és a halott leánya.
Szeretném, ha ezt a szót végleg elfelejtenénk, hogy nincs időm. Van időd, mert Isten adott. Jézabelnek a legveszedelmesebb pillanatban mondja az Ige: "Adtam néki időt is, hogy megtérjen." (Jel 2,21). Adott időt mindenre, arra, hogy váltsd a kegyelmet ennek a világnak az érvényes aprópénzére. Újra mondom, az idő nagyon drága pénz, és egyszer számon kérik tőled, mire költötted? Egy szilveszterkor arról beszélgettünk, hogy mire volt időm az elmúlt évben. Megdöbbenten néztem, volt időm haragudni, mérgelődni, veszekedni. De arra nem volt időm, hogy akiket Isten rám bízott, azokért imádkozzam,hogy beszélgessek valakivel, aki éppen igényeltem volna.
Jó volna, ha az lenne az alapállásod, hogy van időm bőven, telik az örökkévalóságból. Nagyon sok ember ebben a kis hatvan-nyolcvan évében él. Ha Jézusé vagy, az örökkévalóságban vagy. Bőven van időd. Jó volna, ha ilyen bővölködő ember lehetnél. Ha az a szolga felváltotta volna a gíráját, bőven lett volna pénze mindig. Nemrég olvastam az Igét: "Aki szűken vet szűken is arat." (2Kor 9,6). Milyen rettenetes, ha szűkmarkú vagy az idővel. Vigyázz, ne hogy azoktól vedd el az időt, akiknek Isten adta. "Ne fogd meg a jótéteményt azoktól, akiket illet!" (Péld 3,27). Talán többször is meglátogathatnád a szüleidet. Jaj, de nem érek rá. Lehet, hogy már volna időd, csak éppen nincsenek az élők sorában. Vagy valakihez el kellet volna menni, de.de nem volt időd.. Isten most megkérdezi: Mit vettél a pénzeden, mire használtad? Vajon odaadtad a pénzváltók asztalára?
Ez az egyik, amit mondani szoktunk, hogy nincs időm, a másik pedig, hogy nincs erőm. Ez is drágább már, mint a figyelem, ami csak egy szóba kerül. A segítés egyik formája, hogy elmegyek, és megteszek valamit. De általában azt mondjuk, hogy van nekem elég dolgom. Ha négy kezem volna, sem tudnám elvégezni. Most menjek valahová, hogy valakinek kimossak, hogy egy betegen segítsek? Nekem is van mosnivalóm, - vagy bár mi is. hogyan menjek máshoz?
Emlékezzünk arra az özvegyre, akinek Illés azt mondotta: "Hozz, kérlek egy kevés vizet nékem valami edényben, hogy igyam. De mikor az elment, hogy vizet hozzon, utána kiáltott és monda néki: Hozz, kérlek, egy falat kenyeret is kezedben. Az pedig monda: Él az Úr, a te Istened, hogy nincs semmi sült kenyerem, csak egy marék lisztecském van a vékában, és egy kevés olajom a korsóban, és most egy kis fát szedegetek, és hazamegyek, és megkészítem azt magamnak és az én fiamnak, hogy megegyük, és azután meghaljunk. Monda pedig Illés néki: Ne félj, menj el, cselekedjél a te beszéded szerint, de mindazáltal nékem süss először egy kis pogácsát, és hozd ide, magadnak és a fiadnak pedig azután süss. Mert azt mondja az Úr, Izráel Istene, hogy sem a vékabeli liszt nem fogy el, sem a korsóbeli olaj meg nem kevesül addig, míg az Úr esőt ád a földnek színére. És ő elment, és az Illés beszéde szerint cselekedett, és evett mind ez, mind amaz, mindannak háznépe, naponként. A vékabeli liszt nem fogyott el, sem pedig a korsóbeli olaj nem kövesült meg, az Úrnak beszéde szerint, amelyet szólott Illés által." (1Kir 17,10-16). Nem fog elfogyni sem az erőd, sem az időd, ha engedelmeskedsz. Volt-e már úgy, hogy megtetted, és olyan erővel jöttél vissza, hogy otthon is könnyedén megcsináltál mindent? Erőt nyersz azon keresztül, ha engedelmeskedsz az Úrnak. Nem elfogy az erőd, hanem hihetetlenül megnő, amikor az Úrnak engedelmeskedve teszel meg valamit.
Jézus így mondja: "Az én eledelem az, hogy annak akartját cselekedjem, aki elküldött engem, és az O dolgát elvégezzem." (Jn 4,34). Ha ezt cselekszed, mindig jól lakott ember leszel lelkileg. Egyszerűen mindent bíró erővel erősít meg, mert miközben engedelmeskedsz, belülről erősödsz, és megelégedett ember leszel. Az a baj, hogy mi szeretet-éhes emberek vagyunk, és ezért vagyunk erotelenek. "Az Úrnak öröme a ti erősségetek." (Neh 8,10). Amikor örömöd van az Úrban, olyan erőd van, hogy hegyeket tudsz megmozdítani. Először a másiknak add az erőd, és majd a maradékból élj te, és a családod. Ez legyen mindig a sorrend, mert innen nyered az erőt. Hányszor mondtam valamire, hogy ezt már Isten sem kívánhatja tőlem. De amikor megtettem, átéltem: "Mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít." (Fil 4,13). Hajlandó vagy-e azt, amit kaptál, az erődet, odaadni annak, akinek szüksége van rá? Tedd meg, ami rajtad múlik, a többi az Úr dolga.
A harmadik fajta pénzváltás, amikor anyagiakra kell váltani Istennek drága pénzét, azt a gírát, azt a kegyelmet, amit kaptál. Szeretném, ha hallanád az ítéletet, amit Jézus a bal keze felől állókhoz szól: "Éheztem, és nem adtatok ennem, szomjúhoztam, és nem adtatok innom. Jövevény voltam, és nem fogadtatok be engem, mezítelen voltam és nem ruháztatok fel engem, beteg és fogoly voltam, és nem látogattatok meg engem." (Mt 25,42-43). Mind olyan dolgokat sorol Jézus, amiket elmulasztottunk./ talán mi magunk is ! /
Ma reggel egy gyerekkori mese jutott eszembe. Ez a mese arról szólt, hogy egy kislány mindenét odaadta a rászorulóknak. A végén az alsó ruháját is. Aztán ott állt teljesen ruhátlanul egy erdőben. A falevelek hullottak reá, csupa aranyból. A kislány csak nézte: minden tele van arannyal. Ha odaadnád az utolsót is, amit talán nagyon szeretsz, rád is hullana az arany, Isten kegyelmének, szeretetének minden ajándéka.
Az Ézsaiás könyvéből szeretnék néhány verset elolvasni: "Hát nem az-é a böjt, amit én kedvelek: hogy megnyisd a gonoszságnak bilincseit, az igának köteleit megoldjad, és szabadon bocsássad az elnyomottakat, és hogy minden igát széttépjetek? Nem az-é, hogy az éhezőnek megszegd kenyeredet, és a szegény bujdosókat házadba bevigyed, ha meztelent látsz felruházzad, és tested előtt el ne rejtsd magadat? Akkor felhasad, mint hajnal a te világosságod, és meggyógyulásod gyorsan kivirágzik, és igazságod előtted jár, az Úr dicsősége követ. Akkor kiáltasz, és az Úr meghallgat, jajgatsz, és O azt mondja: íme, itt vagyok. Ha elveted közüled az igát, és megszűnsz ujjal mutogatni, és hamisságot beszélni, Ha odaadod utolsó falatodat az éhezőnek, és az elepedt lelket megelégíted, feltámad a sötétségben világosságod, és homályosságod olyan lesz, mint a dél. És vezérel téged az Úr szüntelen, és megelégíti lelkedet nagy szárazságban is, és csontjaidat megerősíti, és olyan leszel, mint a megöntözött kert, és mint vízforrás, amelynek vize el nem fogy." (Ézs 58,6-11). Látod, hullik az arany. Minden olyan dolog, amit soha nem tudnál megszerezni. A 12. vers mondja: "És megépítik fiaid a régi romokat..." Mondja tovább mindazt, amire az ember szíve úgy vágyik, hogy bárcsak megtörténne.
Merjed odaadni az utolsó falatodat az éhezőnek, akár testileg, akár lelkileg. Lehet, hogy pénzt kellene. De annyira sajnálod, hogy mi lesz akkor velem, nekem is kell. Az özvegyasszony az utolsó fillérjét tette a perselybe, és az Úr Jézusnak szerzett vele örömöt. Jézust ezek elégítik ki, ezek a komoly, Neki odaszánt dolgok, amit nekem sem volt olyan könnyű megtenni.
A bujdosót a házadba behívtad-e már? Van-e nyitott ajtó elettük? Vagy félted a szőnyeget, a fényezett parkettát? Látjuk már, hogy semminket nem tudjuk adni? Azt mondja a Biblia: "A vendégszeretetről el ne felejtkezzetek, mert ezáltal némelyek, tudtukon kívül, angyalokat vendégeltek meg." (Zsid 13,1). Most már láthatod, mire kellene váltani ezt a nagy kegyelmet a gyakorlati életedben. Hiába beszélsz szép szólamokat, ha a gyakorlat egészen más. Ha így maradsz, Isten nem tud veled mit kezdeni.
A legkomolyabbat szeretném még mondani. Lehet, hogy mindent megteszel, de a szíved nincs benne. Isten a szívedet kéri, hogy szétoszthassa azok között, akik arra rászorulnak. Azt mondja Jézus: "Bizony mondom néktek, amennyiben megcselekedtétek eggyel emez én legkisebb atyámfiai közül, én velem cselekedtétek meg." (Mt 25,40). Adod-e a szeretetet mindennel együtt, amit adsz? Ott van-e mellette mindig a szeretet, amire mindenki éhes, jobban, mint a kenyérre? Adod-e, széttöröd-e magadat, nemcsak az erődet, idődet, pénzedet, hanem önmagadat?! Tudsz-e együtt sírni, együtt érezni a másik emberrel? Ez az, amire elsősorban szüksége van annyi mindenkinek ezen a világon. Mered-e törni, osztani ebben a világban a szegények között? Jézus azt mondta a gazdag ifjúnak: "Add el mindenedet, amid van, és oszd el a szegényeknek, és kincsed lesz a mennyországban, és jer, kövess engem." (Lk 18,22).
Van-e türelmed a másik ember számára? Ha szeretem a másikat, akkor tudom, hogy mire van szüksége. Gondoljunk csak a szamaritánusra, pontosan tudta, hogy a megsebesített emberrel mit tegyen. A pap és a lévita tovább tudott menni. Sokszor úgy érzem, én vagyok az a pap, vagy lévita, aki észre sem veszi, mire van a másiknak szüksége. Ha szereted a másik embert, akkor be tudod kötözni. Ha kell, bort öntesz a sebeibe, - még ha sikolt is, mert arra van szüksége. Van-e szíved a másik ember számára, hogy ítéletet és kegyelmet mondj úgy, ahogyan kell.
Az evangélium az ítélet és kegyelem üzenete. Az Úr Jézus drága pénze nagyon komoly és szent dolog. O az életét veszélyeztette és adta. Azt mondja az Ige: Mi is kötelesek vagyunk életünket adni felebarátinkért. Talán, ha úgy érzed, hogy rosszul vagyok, és mégis menni kell, nem számít, hogy velem mi lesz. Hajlandó vagy-e magadat veszélyeztetni? Pál mondja: "Mert mi, akik élünk, mindenkor halálra adatunk a Jézusért, hogy a Jézus élete is látható legyen a mi halandó testünkben." (2Kor 4,11). Így mondja később: "Nagy örömest áldozom, és esem áldozatul a ti lelketekért." (2Kor 12,15).
A mai igeszakasz vége azt mondja: "Miért nem adtad azért az én pénzemet a pénzváltók asztalára, és én megjővén, kamatostól kaptam volna azt vissza?" Milyen borzasztó, hogy az életed nem kamatozik. Nincs gyümölcs! Nézz fel most komolyan az Úrra, és színe elott lásd meg, hogy van-e az életednek gyümölcse? Hogy fogsz majd megállni Előtte?! Van egy ének: "Üres kézzel kell-e mennem, S állanom az Úr elé? Nincs kalász, mit én arattam, S amit nyújtanék Felé?" Életedben ez a hatalmas összeg, a gíra, nem kamatozik?!
Jézus visszajön, hogy szolgáival elszámoljon. Nem leszel-e vajon az a másik, akire az Ige azt mondja, hogy szolgái voltak, de gyümölcsük nem volt. Adod-e magadat mindenestől annak a Jézusnak, aki nem sajnált érted keresztre menni, aki odatartotta hátát a verőknek, orcáját a szaggatóknak? Aki odafeküdt a keresztre, és kezét-lábát engedte átszögezni? Látod, testileg, lelkileg mindent odaadott. Hogy fogod Ot követni, ha magadat szereted? Nagyon kérlek, hogy ne tedd keszkenőbe az életedet! Ne féltsd annyira. Ne mondd, hogy itt fáj, ott fáj. Mindig szomorú vagyok, ha Isten gyermekei tele vannak panasszal. Ne légy keszkenőbe rejtett élet!
A szolgától elvették a gírát. Vigyázz, el ne veszítsd azt, amit eddig kaptál!
Imádkozzunk! Bocsásd meg Uram, hogy olyan sokszor féltem magamat. Sokszor féltettem az erőmet, egészségemet. Bocsásd meg Jézus Krisztus, hogy sokszor nem követlek igazán és teljes szívvel. Bocsásd meg, hogy életveszélyes helyzetekben, amikor komolyan baj volt, sokszor továbbmentem. Kérlek, légy segítségül, hogy kövesselek. Taníts meg nyomdokaidban járni. Ha elfogadjuk azt az óriási összeget, azt a drága pénzt, a véreden megszerzett kegyelmet, úgy fogadjuk el, hogy tovább is adhassuk. Áldd meg azokat, akik haszonra veszik át, és akik egyszer majd kévéiket emelve, boldogan mennek Eléd. Főleg pedig mi-is,én is köztük legyek Ámen.
-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,,,-,-,-,
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése