IMÁDSÁG A CSALÁDOKÉRT  

Én Istenem… míg boldogan szemlélem gyermekeim, s az életet,

A békét, amit nékem adtál; tudom, nem mindenütt van így,

Hogy széthullott gyermekszívek, zűrzavaros családi fészkek kiáltanak, követelnek,

hogy több kísértésbe ne vígy… Én Istenem…

Tegyél csodát, valami nagy varázslatot,

Hogy legyenek szépek a lelkek,

Épek, szentek az otthonok,

hűségesebbek a szemek,

összetartóbbak a családok,

Hogy szűnjék meg a széthúzás, a hűtlenség, s minden nagy átok,

Áldás legyen az otthonon belüliek élete, sorsa,

Hangozzék fel a szeretet, a békesség igaz akkordja!

Én Istenem! Míg boldogan szemlélhetem sok ajándékod:

Vedd szívesen ezt az imát! Legyen mindenki boldog, boldog!

   Kárász Izabella   " Fényből fényességet" 227.

Mégis       

Milyen sokat kellene hinnem,

s mily keveset hiszek.

Mily keveset kellene vinnem,

s mennyi terhet viszek.

Egyedül Rá kellene néznem,

s magamra révedek.

Ragyog a cél, viharban, vészben

s hányszor eltévedek.

Mégis… elcsüggedjek, megálljak?

miért csüggedjek el?

Hisz oly keveset hiszek még,

s már az is fölemel.

Mint minden én nyomorúságom,

nagyobb a kegyelem.

Ebben hiszek, s szemem bűnbánón

megint ráemelem.

Kis hitet, hogy megerősítsen,

míg többről többre nő

s egész a célig elsegítsen,

hatalmas Isten Ő.

         Túrmezei Erzsébet

Boldog, ki hinni tud!

Boldog, akit vezet a hit,

mely szépre, jóra megtanít.

Boldog, kit a hit betakar,

mint szerető, atyai kar.

Boldog, aki hitéből él,

kísértésben megáll, nem fél.

Boldog, aki védi hitét,

a hit megtartja életét.

De ha eldobtad hitedet,

könnyezz és bánkódj szerfelett.

Hit nélkül gyökértelen vagy,

Remény s szeretet is elhagy.

Gerő Sándor (Harangláb c. kötetből)

Nagy az én hitem

Nagy az én terhem, Uram,

mint a fának a hó, a jég.

Roskadok, csontjaimban

mintha terheket hordanék.

Nagy az én fáradságom,

Uram, el se bírnék többet.

S mégis, úgy kezdem napom,

mint akik mindig sürögnek.

Nagy az én hitem, Uram,

mint azoké, akik vágynak,

remélnek türelemmel –

szegényei a világnak...

Füle Lajos

(Hozsannázó Napok, II. 498)