A hit hegyén

Dicsőséged szent hegyére

Vígy magaddal most, Urunk,

Ahol hittel Reád nézve

Égi fényben láthatunk!

Itt még ködbe vész utunk,

S körülvesz a kétség éje:

Keltsd fel napod, hadd lássunk,

Milyen nagy vagy, Királyunk!

Segíts, hogy most ébren legyünk,

Nem fáradtan, álmosan,

De mint Mózes, Illés, nézzünk

Örvendve, magasztosan!

A hit hegyén, boldogan

Oly jó Véled lenni nékünk,

Építsünk hajlékot hát,

S nézzük Jézus szent arcát!

Hallgassuk az Atya szavát:

Kedves Fiáról beszél!

Nem kell félnünk zord haragját,

E szó mostan nem ítél.

Ki Fiában hisz, remél,

S elfogadja tanítását,

Annak adja kegyelmét,

S kedveli, mint gyermekét.

Atyánk tőlünk azt kívánja,

Hogy Fiára hallgassunk.

Önmagunkat megtagadva,

Néki híven szolgáljunk,

Szavához ragaszkodjunk,

Mindig az Ő útját járva;

Urunk, Igéd hassa át

Elménk, szívünk egyaránt!

(HH. 144; BGyÉ. 455.)