HA NYELVEMRE VIGYÁZNI TUDNÉK  

Ha nyelvemre vigyázni tudnék,

Nem érne annyi kínzó gyötrelem,

Okot botrányra soha nem adnék,

S lenne sokaknak bennem védelem.

Ha nyelvemre vigyázni tudnék,

Senkiről rosszat nem szólnék soha,

Csak azt mondanám mindig, mi igaz,

Panaszra számnak nem lenne oka.

Ha nyelvemre vigyázni tudnék,

Nem rabolnám el másnak idejét,

Csak azt mondanám, mi nagyon fontos,

S nem törnék össze sok jó, víg kedélyt.

Ha nyelvemre vigyázni tudnék,

Nem vétkeznék úgy, mint ennek híján,

tökéletesen járnám utamat,

Szép lenne arcom s a szívem vidám.

Ó, én Istenem, tégy ajkamra zárt,

igazolj mindent szót az ajkamon,

Ki ne engedjen őrizetlenül. . .

Ó, legyen mindig zár az ajkamon!

            Dénes Ferenc

A hűtlen vezetők Ézsaiás 22,15–25

Így szólt az Úr, a seregek Ura: No, menj el a kormányzóhoz, Sébná-hoz, a királyi ház főemberéhez, és mondd meg néki:

Mi dolgod itt, és ki lesz itten tied, hogy sírt vágatsz itten magadnak? mint aki sírját magas helyen vágatja, és sziklába véset hajlékot magának!

Ímé az Úr elhajít téged erős hajítással, és megragadván megragad,

Hempelygetvén hempelyget, mint gombolyagot, mint labdát, nagy messze földre, ott halsz meg, oda mennek dicsőséged szekerei, te, urad házának gyalázata!

És kivetlek állásodból és lerántlak helyedről.

És lesz ama napon, hogy elhívom szolgámat, Eliákimot, a Hilkiás fiát,

S felöltöztetem őt öltözetedbe, és öveddel megerősítem, és uralmadat kezébe adom, és ő lesz atyjok Jeruzsálem lakosainak és a Júda házának;

S az ő vállára adom a Dávid házának kulcsát, és amit megnyit, senki be nem zárja, és amit bezár, nem nyitja meg senki;

Néha egy-egy elöljáró-áldás helyett tehertétellé válik, olykor el is bukik.

E jelenséget szemlélteti igénk Sebna, majd az őt váltó Eljákim sorsával.

Sebna a felfuvalkodottság miatt bukott el. Jaj, ha valaki megbízását már

nem szolgálatnak, hanem kiváltságokra jogosító lehetőségnek véli. Ha az lesz egy elöljáró fő gondja, hogy miként híresülhet el a jelenben, és miként őrizheti meg emlékét az utókornak (16. v.). „Mi dolgod itt, és ki lesz itten tied, hogy sírt vágatsz itten magadnak? Mint aki sírját magas helyen vágatja, és sziklába véset hajlékot magának! „

Sajnos a közösség sokféle okból eltűrheti az efféle magatartást, de Isten-okulásunkra olykor közbelép, és beüt a megaláztatás. Az udvarmesterből például írnok lesz (36,3),” És kijőve hozzá Eljákim a Hilkiás fia az udvarnagy, és Sebna az íródeák, és Jóák A Sáfnak fia az emlékíró.”

díszsírhelye sikárba vész, minden bizonnyal deportáltként fejezi be életét.

Eljákim oly ranghoz jutott, amelynek egyik vonása az Úr Jézus méltóságjelzői között tűnik fel ismét (Jel 3,7). „A Filadelfiabeli gyülekezet angyalának is írd meg: Ezt mondja a Szent, az Igaz, akinél a Dávid kulcsa van, aki megnyitja és senki be nem zárja, és bezárja és senki meg nem nyitja: „

Hogy lehet, hogy mégis elhanyatlott? Őt a vezetők típusbetegsége, a rokonpártoló személyválogatás rontotta meg (24–25. v.). „S reá függesztik atyja házának minden dicsőségét: fiakat és unokákat, minden kicsiny edényt, a csészeedényektől a tömlőknek minden edényeiig.

Ama napon, azt mondja a seregeknek Ura, kiesik a szeg, mely erős helyre veretett, és levágatik és leesik és összetörik a teher, mely rajta volt, mert az Úr mondá.”

E vétek elkerülésére külön gondot kell fordítanunk viszonylag zárt közösségünkben, ahol szinte mindenki rokon, s ezért több lehetőség adódik az efféle bűnre, mint a nagyobb egyházakban.

Uram, oltalmazd meg a kísértés idején szolgáidat, akiket őrzésünkre rendeltél!