SZOLGÁLNI, MINT A FÉNY 

 Krisztus, csodálatos vagy, élő, hatalmas és jelenvaló!

Szavak zűrzavarában szíven talál a Szó,

halálból életre keltő új útra indító.

Sodor, mint a vihar, győzelmes erővel.

Hívsz, és indulni kell, küldesz és menni kell,

szolgálni, tenni kell.

Szereteted parancsa szívünkben énekel.

 Nyomodban új, meg új  tanítvány indul el

szolgálni mint a fény,  ízt adni, mint a só.

Hogy bennük is Te szolgálj, őbennük is Te légy

élő, hatalmas és jelenvaló.  Túrmezei Erzsébet

Az elrejtett ember

Hanem a szívnek elrejtett embere, a szelíd és csendes szellem romolhatatlanságával, ami igen becses az Isten előtt. — 1PÉTER 3,4.

Azért nem csüggedünk; sőt ha a mi külső emberünk megromol is, a belső mindazáltal napról napra megújul. — 2KORINTHUS 4,16.

Engedjük meg Istennek, hogy Ő mondja meg nekünk, mi a szív. Az 1Péter 3,4-ben Isten azt mondja, hogy az ember szíve — egy rejtett ember. Vagyis, ez a rejtett ember el van rejtve a fizikai érzékeink elől. Nem láthatjuk fizikai szemmel, nem is érinthetjük fizikai kézzel. Ez azért van, mert nem fizikai lény; ő az a „belső ember”, akiről a 2Korinthus 4,16. beszél.

Az Igében ezt a két kifejezést találjuk, amivel Isten meghatározza nekünk az emberi szellemet: a belső ember és a szívnek elrejtett embere.

Megvallás: Én hiszem Istent a szívem elrejtett emberéből. Én hiszem Istent a belső emberemből. Én hiszem Istent az én szellememből.