Az igazi szabadság

„Krisztus szabadságra szabadított meg minket, álljatok meg tehát szilárdan, és ne engedjétek magatokat újra a szolgaság igájába fogni.” Pál levele a Galatákhoz 5:1

Mikor érezted utoljára szabadnak magadat, barátom? Mikor érezted, hogy nem köt semmi kényszer, hanem teszel, vagy nem teszel valamit, mert igazán úgy látod jónak? Mikor érezted, hogy szabad vagy a függőségeidtől, és nem kell rágyújtanod, vagy a pohár után nyúlnod, bekapcsolnod kényszeresen a számítógépet, kapaszkodni valami szokásba, hanem élhetsz végre igazán?

Tudod, Isten Fia már megvásárolta a szabadságodat attól, akinek te eladtad szemtelenül olcsó áron. Az életével fizetett érted, azért, hogy te végre élhess igazán. Azért, hogy ne kössenek a rossz szokások, káros kapcsolatok, önpusztító kényszercselekvések. Odaadta az életét azért, hogy szabadon fellélegezz, és lehess végre Ember, akinek Ő megalkotott.

Tudod, túl nagy volt érted az ár, és ezt te soha nem tudnád kiérdemelni. Túl nagy volt az ár, Isten mégis meghozta érted, mert szeret. Lehet, hogy azt mondod, ez egy ócska, elcsépelt közhely, de én megtapasztaltam, és ezzel nem tudsz vitába szállni. Amikor a kereszt látványa összetöri életed bilincseit, amikor kiöli belőled a megfelelési kényszert, és őszinte szavakat és tetteket hoz azok helyébe, akkor te is a saját bőrödön tapasztalhatod meg, hogy Isten tényleg szeret.

Kívánom neked, hogy ma igazán át tudd élni az ajándékba kapott szabadságot. Lélegezz egy mélyet a tiszta, friss levegőből, kelj fel, és ugrálj szabadon, lépj ki a fényre, és engedd, hogy szívedet átjárja az igazi szeretet.

-,-,-,-,-,-,-,-,,-,-,-,-,-,,-,-,-

 Jézus és az esküvő

„Krisztus szolgálata éles ellentétben állott a zsidó vének szolgálatával. A hagyományok és formaságok tiszteletben tartása teljesen megfosztotta őket a valódi gondolkodási és cselekvési szabadságtól. Szüntelenül rettegtek a tisztátalanságtól. Nemcsak a pogányoktól, hanem saját népük többségétől is távol tartották magukat, hogy elkerüljék a "tisztátalannal" történő érintkezést. Nem keresték javukat, barátságukat sem igyekeztek megnyerni. Mivel állandóan ezek a dolgok foglalkoztatták őket, gondolatviláguk beszűkült, életük egyetlen pont körül forgott. Példájuk az önzést és a türelmetlenséget táplálta a nép minden rétegében. Jézus azzal kezdte reformáló munkáját, hogy együttérzéssel közeledett az emberiség felé. Miközben a legmesszebbmenőkig tiszteletet tanúsított Isten törvénye iránt, megfeddte a farizeusok tettetett kegyességét, és megpróbálta a népet megszabadítani az értelmetlen szabályok kötelékéből. Le akarta rombolni a társadalomkülönböző osztályait elválasztó falakat, hogy egymáshoz közelíthesse az embereket, mint egyetlen család gyermekeit. Megjelenése a menyegzői ünnepen lépés volt ebbe az irányba. [...]   A zsidó esküvő mély benyomást keltő alkalom volt, amelynek öröme nem volt visszatetsző az Emberfiának. Azzal, hogy jelen volt ezen a menyegzőn, Jézus tiszteletét fejezte ki a házasság, mint isteni intézmény iránt. Mind az Ó-, mind az Újszövetség felhasználja a házassági kapcsolatot a Krisztus és népe között fennálló gyöngéd és szent egység szemléltetésére. Jézus gondolataiban az esküvői szertartás öröme előremutatott arra a boldog napra, amikor menyasszonyát hazaviszi atyja házába, és a megváltottak a Megváltóval együtt ülnek le a Bárány menyegzői vacsorájához. Így szól: "Amint örül a vőlegény a menyasszonynak, akként fog néked Istened örülni. [...] Nem neveznek többé elhagyatottnak, [...] hanem így hívnak: én gyönyörűségem; [...] mert az Úr gyönyörködik benned" (Ésa 62: 5.4). "Örül terajtad örömmel, hallgat az ő szerelmében, énekléssel örvendez néked" (Sof 3:17). Amikor János apostol mennyei dolgok látomását kapta, így írt: "És hallám mintegy nagy sokaság szavát, és mintegy sok vizek zúgását, és mintegy erős mennydörgések szavát, mondván: Alleluja! mert uralkodik az Úr, a mi Istenünk, a Mindenható. Örüljünk és örvendezzünk, és adjunk dicsőséget néki, mert eljött a Bárány menyegzője, és az ő felesége elkészítette magát. [...] Boldogok azok, akik a Bárány menyegzőjének vacsorájára hivatalosak" (Jel 19:6.7.9).”