Közös várakozás

"És mindezek, noha hit által jó bizonyságot nyertek, nem kapták meg az ígéretet. Mivel Isten mifelőlünk valami jobbról gondoskodott, hogy nélkülünk tökéletességre ne jussanak. Zsid. levél 11:39-40

A hitről lehet hallani, olvasni, meg lehet frappáns gondolatokban határozni; mégis működés közben értjük meg csak igazán. Ez a fejezet csak annyit mond az elején, hogy a hit „a reménylett dolgoknak valósága, és a nem látott dolgokról való meggyőződés”. Ezek után emberek neve, arcképei, történetei villannak fel előttünk.

Isten mindannyiunk hitét másként teszi próbára. A hit emberi szeme egyformák. A közös vonás az, hogy bíztak egy nem látható Isten valóságában. A hívő ember túllát a szemünk előtt lévő, kezünkkel megfogható, tudományosan meghatározható világon.

pl: Ábel nem látta még a keresztre feszített Jézust, aki elveszi a világ bűneit, de engedelmesen, hitben áldozta fel a bárányt, aki Krisztust jelképezte.

Noé nem látott még tengert, de követte Isten parancsait és felépítette a bárkát. Hite megtartotta.

Ábrahám nem látta a következő lépést, de engedelmeskedett, elindult, mert valóságnak hitte Isten hangját és vezetését.

Mózes egy olyan fényűző világban élt, ami ma is sokak látását elvakítaná, de ő hitben látott egy sokkal jobb Országot.

…

Hinni, egy nem látható Isten létezésében. Engedelmeskedni a szavának, és meglátni a végső célt és jutalmat – ebben állt az erejük forrása.

Emberileg nézve a legtöbb ilyen élet nem egy sikertörténet. Azt is mondhatnánk: bolondság, kudarc.

Mert mi lett a jutalmuk? Itt e földön még csak meg sem nyerték az ígéreteket. Csak vándoroltak, küzdöttek, és aztán ők is meghaltak.

De ahogyan más egy hívő ember élete, más a halála is. Aki hitben hal meg, az nem azon siránkozik, hogy mit nem ért még el, hanem azt nézi mennyire volt hűséges Istenhez.

Nem a próbákat, szenvedéseket, a kemény munkát és szolgálatot látják, hanem tudják, hogy itt most mindenki vándor – ez egy átmeneti állapot, de jobb után vágyódnak, mennyei után.

Egy hívő ember nem szégyelli, hogy másként lát, másként gondolkozik, más értékekkel és más erkölccsel rendelkezik, mint a világ.

Egy ilyen embert Isten sem szégyell gyermekének nevezni, sőt örömmel mutatja be a szent angyaloknak: "itt az én szeretett, hűséges, engedelmes gyermekem, akinek helyet készítettem országomban."