Vallomás

Bűnöm súlya, nyomja vállam,
fáj és éget legbelül.
De kereszted előtt térdelek,
és halkan kérdezem,
a bűnöm, ha szívből bánom,
akkor örökre elvétetett?
Kezed, fejemen nyugtatod,
szereteted, a szívembe juttatod,
és érzem, hogy elvetted rólam,
bűneimnek súlyát.
Meghaltál a kereszten,
hogy nekem ne legyen keresztem.
Ember vagyok,
és ember voltál Te is, évekig.
Én, folyton bűnben,
Te bűntelen,
és én imádlak szüntelen.
Én most, előtted térdelek,
és halkan kérdelek,
szeretsz?
Arcom kezedbe fogod,
és mosolyod beragyog.
Szemedbe belenéztem,
a tükrében elvesztem egészen,
érzem.
Örökre rabod vagyok,
szabadulni, Tőled nem tudok,
és nem is akarok, a rabod maradok.
Nem tudom eléggé megköszönni,
hiába az ékes szavak,
hogy mily hálás a szívem,
hogy megmentetted lényem,
gyarló, emberi létem!  Máhl Anita

-,-,-,-,-,-,-,,-,,-,,-,-

Várni jó:

Várni jó a kegyelemre,
Jézustól áradó szeretetre,
várni jó várni jó,
várni jó az üdvösségre.

Várni jó várni jó Jézusra,
mi megváltó urunkra,
hű szabadítónkra,
várni jó várni jó Jézusra  Kóródi Ilona
(1987.)