2012. szeptember 13., csütörtök



Formálódó feltámadáshit Ézsaiás 26
Ézsaiás evangéliuminak tartott könyvében néha olyan szigort érzékelünk,
mintha az Örökkévaló szolgája a szent ügyért való buzgólkodása közben
a legkeményebbre hangolva tolmácsolná Megbízója üzenetét. Ezt az istenfélő zsidó bölcsek így is vélték, s e fölismerésüket egy képzelt párbeszédben szemléltették: „Megkérdezték a bölcsességet, mi legyen a vétkes büntetése. Válasza: »A vétkeseket üldözze a baj!« (Péld 13,21). Megkérdezték a próféciát... Válasza:»A léleknek, aki vétkezik, meg kell halnia« (Ez 18,4). Megkérdezték a Tórát... A válasza: »Hozzon vétekáldozatot, és megbocsáttatik neki!« Megkérdezték
az Örökkévalót is. Válasza: »Térjen meg, és engesztelést nyer!«” (Jeruzsálemi Talmud) A megengesztelődés gyümölcse elsősorban a földi életben kincset érő békesség, de ezen felül kihat halálon túli sorsunkra is. Mert „föltámadnak a holttestek” – hirdeti igénk. Itt még kissé bátortalanul szólal meg az eddig emberek elől elrejtetten létező igazság, hogy aztán Jézus Krisztus feltámadása által igazoltan milliók hitét meghatározó bizonyossággá izmosodjék. „Úr Jézus, légy velem, Hogy az örök életben Nálad legyen helyem!”
-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,,-,,-
A Szentlélek gyümölcse: a hűség és a szelídség Jel. 2,10; 4Mózes 12,3
A Lélek gyümölcse: hűség. – Nem eredendő sajátságunk a hűség. Az újjászületés során, Isten hűségére válaszul bontakozik ki bennünk. Odaszánásunk alapja Jézus Krisztus mentő szeretete. Hálánkból következő hűségre elkötelezettségünk pecsétje bemerítkezésünk. Az Úr kizárólagos hűséget kér övéitől. A „mindhalálig” kifejezésből megérthetjük,
hogy nem ragaszkodhatunk kihagyásokkal az Örökkévalóhoz;
csak addig, amíg minden a kedvünkre van. Ha ez az elvárás soknak tűnne,
jusson eszünkbe, a hűség jutalma: az életkorona!
A Lélek gyümölcse: szelídség. – Mózes a Károli-fordítás szerint szelíd volt,
az új fordítás viszont az alázatos szót használja vele kapcsolatban. Pedig nem ilyennek született. Heveskedő volt, az igazságért ölésre kész. Hogyan formálódott mégis a világ legalázatosabb/legszelídebb emberévé? Az egyiptomiak tudománya után 40 évnyi pásztorkodása közben megismerte Istent és önmagát is. Így már képes volt arra, hogy alázatosan a Mindenhatóra bízza magát, és arra is, hogy az Úr ügyével azonosulva szelíden, bosszúvágy nélkül viselje el a személyét ért sérelmeket.
„Adj, Uram, adj nékem... több szíves könyört, többet szelídségből...”
-,-,-,,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-

Minden térd meghajol előtte Ézsaiás 27
Egy napon majd lezárja a történelmet az Úr. Vége lesz az ellene lázadó,
fennhéjázó népeket sújtó ítéletsorozatnak, és célhoz ér azon bűntől megtisztító próbatételek láncolata is, melynek végén Isten egyenként összegyűjti választottait, hogy egy szent népben egyesítse őket. Ennek az ígéretnek a megvalósulását sokan Izrael állam létrejöttében vélik felismerni. Ez részben érthető, de testies síkra tereli az Úr lelki természetű és a végidőkben beteljesülő ígéretét. Ez az ígéret a mennyei Jeruzsálemre mutat és a benne lakó, mindennéből összegyűjtött seregre, azokra, akik megmosták ruhájukat a Bárányvérében. Az Úr, aki mindezt véghezviszi, méltó hódolatunkra. A végidőkről szóló igék gyakorta szenvedélyes vitákat váltanak ki még egy-egy gyülekezeten belül is. Be kell látnunk, hogy amit az üdvösség szempontjából most fontos tudnunk, azt most érteti meg velünk a Szentlélek, sőt elégséges erőt ad a meg cselekvéséhez is, a most még eldönthetetlen vitatémáinkra nézve pedig egy igét ad nyugtatóul: „...ha valamit másképpen gondoltok, azt is kijelenti majd Isten nektek...” (Fil 3,15) „Uram, tehozzád, Hol fénylik orcád, Vágyódom én!”
-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,--,

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése