Az ajtó előtt áll és zörget  Énekek éneke 5

A zsidók kezdettől fogva úgy értelmezték az itt leírtakat, mint ami az Isten

és Izrael népe közötti különleges kapcsolatot mutatja be. Nemcsak az

Ószövetség (Ézs 54; Jer 3), de az Újszövetség is beszél Krisztus és a gyülekezet

kapcsolatáról, amit a férj és feleség kapcsolatával ábrázol (Ef

5,25–27.32; 2Kor 11,2).

Ezek az igék elmondják, hogy az Úr keres bennünket (2. v.), szólít bennünket,

és kopogtat, zörget szívünk ajtaján. Szeret bennünket, azért keres

és kíván velünk együtt lenni. Van-e bennem is vágy, hogy keressem az Urat

és vele legyek?

De milyen szomorú, amikor mi úgy válaszolunk az Úr megszólítására,

amint itt olvashatjuk (3. v.). Más szavakkal: azt a választ kapja az Úr, „most

ne zavarj, kényelembe helyeztem magam”. Kényelmesek vagy lusták vagyunk,

sokszor a nemtörődömség jellemez bennünket. Nem történt meg vajon

velünk is, hogy nem értékeltük kellőképpen a lehetőséget, hogy az Úrral

közösségben legyünk? Amikor az ige vagy az ima helyett valami mást választottunk?

Vagy amikor olyan könnyen lemondtunk arról, hogy a testvérekkel

és az Úrral együtt legyünk a gyülekezetben?

Változásra van szükségünk, és a változás akkor történik mai igénk szerint,

amikor a „szerelmes” benyújtja kezét a résen, és ennek láttára megindul

a szív (4. v.). Ezt olvasva Jézus szavaira gondolok, aki föltámadása után a bezárt

ajtók ellenére újból megjelent a tanítványok között, mivel tudta, hogy

azok életében változásra van szükség. Ezekkel a szavakkal közeledett Tamáshoz,

akinek az életében változást is hozott: „Nyújtsd ide az ujjadat, és nézd meg

a kezeimet... és ne légy hitetlen, hanem hívő” (Jn 20,27). E kezek viselték a szegek

sebeit, és ezek a kezek ki vannak nyújtva felénk ma is.

Ne felejtsük azt sem, hogy az Úr hívása bizonyos ideig szól csupán:

„Lelkem megindult beszédétől, azért kerestem őt, de nem találtam...” (6. v.) Milyen

szomorú megállapításokat tár elénk ez az igevers: „már megfordult, elment,

kiáltottam, de nem válaszolt”. Kellemetlen érzés, amikor valaki lemarad

a vonatról, de milyen szörnyű, ha valaki az üdvösség döntéséről marad le!

Egy utazást később is be lehet pótolni, de az üdvösség döntését nem. Istenünk

egy meghatározott időt adott az ember rendelkezésére, hogy az üdvösség

elfogadásáról döntsön. „Ma, ha az ő hangját halljátok, ne keményítsétek meg

a szíveteket!” (Zsid 4,7) Imádkozzunk, hogy ne utasítsák el az Urat, hanem ma

is sokan nyissák meg szívük ajtaját a zörgetőnek!

Imaáhítat: Adjunk hálát az ige hallgatásának és megtartásának örömeiért! – Lk

11,27–28

-,-,-,,-,-,-,-,-,-,-,,-,,,-,--,

Megjelenik hatalmának angyalaival 2Thesszalonika 1

Az Úr Jézus visszajövetele biztos, de hogy mikor jön, azt nem tudjuk:

egyedül az Atya tudja az időpontot (Mt 24,36). A kérdés az, hogy hogyan várjuk

az ő megjelenését. Pál apostol várta Jézus Krisztus visszajövetelét, meg

volt győződve, hogy még életében meglátja őt angyalaival megjelenni az

égen. Ezért figyelmeztette a Thesszalonikai hívőket, és ma az ige által bennünket

is. Pál szíve hálával volt betelve, amikor a thesszalonikaiakra gondolt,

mert látta életükben az állhatatosságot, a kitartást ebben a várakozásban.

Az állhatatosság, a kitartás nemcsak Pál szerint fontos, hanem Jézus

Krisztus is úgy említi ezt a tulajdonságot, mint az üdvösség feltételét: „de aki

mindvégig kitart, az üdvözül” (Mt 10,22). Ennek kell jellemeznie bennünket is,

várva Urunk megjelenésére. Sőt, nem csak az állhatatosságra van szükség;

Pál azt is említi, hogy a hitük „nőttön nő” (3. v.). Milyen öröme van egy

szülőnek, nagyszülőnek, amikor látja gyermeke, unokája fejlődését. Az Úr is

gyönyörködik bennünk, amikor látható az életünkben a fejlődés, a hitben

való növekedés. Visszatekintve életedre te mit látsz: több vagy lelkiekben,

hitben, mint voltál? Adj érte hálát, ha úgy van! Ha pedig nem ez a valós kép,

alázattal kérd Istentől, hogy a mai vasárnapot is használja fel, hogy változás

történjen ezen a területen! A hit mellől nem hiányozhat a testvéri szeretet,

amit Pál dicsér, látva ennek gyakorlását a gyülekezetben. Jézus szerint ez lesz

az ismertetőjele az ő követőinek: „Arról fogja megtudni mindenki, hogy az én

tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást” (Jn 13,35).

Az Úr Jézus megjelenésekor igazságosan fog ítélkezni. A szomorú az lesz,

hogy azok számára, akik az evangéliummal szemben nem tanúsítottak

engedelmességet, hanem elutasították, azoknak ez örök kárhozatot jelent.

Imádkozzunk, hogy az evangélium ma is arasson győzelmet az emberek

szívében! Isten gyermekei számára Jézus megjelenése a megdicsőülést jelenti.

A megváltó megdicsőül övéi között, mikor angyalaival megjelenik, és

övéit magához fogadja, méltónak ítélve őket az ő országára. Milyen

csodálatos nap lesz az majd! Légy kitartó mindvégig!

Ezt látva maga előtt Pál apostol így bátorítja a Thesszalonikai testvéreket:

„Ezért aztán mindenkor imádkozunk értetek” (11. v.). Jézus Krisztus megjelenését

várva nem lehet a keresztyén életet ima nélkül elképzelni. Imádságban már

most kapcsolatban vagyunk Urunkkal. Maradjunk vele szoros kapcsolatban

itt a földön, és legyünk készen, hogy miután dicsőségben megjelenik, egy

örökkévalóságon keresztül vele lehessünk országában, ahol helyet készített

számunkra!