Ady Endre – Az Úr érkezése
Mikor elhagytak,
Mikor a lelkem roskadozva vittem,
Csöndesen és váratlanul
Átölelt az Isten.

Nem harsonával,
Hanem jött néma, igaz öleléssel,
Nem jött szép, tüzes nappalon
De háborús éjjel.

És megvakultak
Hiú szemeim. Meghalt ifjúságom,
De őt, a fényest, nagyszerűt,
Mindörökre látom.

Teréz anya – Himnusz az Élethez

Teréz anya – Himnusz az Élethez

Az Élet egyetlen esély – vedd komolyan
az Élet szépség – csodáld meg
az Élet boldogság – ízleld
az Élet álom – tedd valósággá
az Élet kihívás – fogadd el
az Élet kötelesség – teljesítsd
az Élet játék – játszd
az Élet érték – vigyázz rá
az Élet vagyon – használd fel
az Élet szeretet – add át magad
az Élet titok – fejtsd meg
az Élet ígéret – teljesítsd
az Élet szomorúság – győzd le
az Élet dal – énekeld
az Élet küzdelem – harcold meg
az Élet kaland – vállald
az Élet jutalom – érdemeld ki
az Élet élet – éljed!

Isten tenyerén

Életem ott van Isten tenyerén, Azért nem félek én. 

Ezért van az, hogy bármi fáj nekem, 

mosolyog a szemem. 

Száz jajszó közt is bízom vakon, 

Hitem föl nem adom. 

Rám törhet ezer baj, veszély, 

Isten így szól: "Ne félj!" 

Miért és mitől félhetnék én 

Isten tenyerén?! 

Uram, jó nekem itt lennem, 

soha ne engedj más helyet keresnem! 

Nem értjük meg

Nem érthetjük meg a másik ember problémáját, ha nincs bennünk
szeretet. Együttérzés nem létezik szeretet nélkül. Aki elfelejtkezik
mások szívéről, a saját szívét veszíti el. Senkinek sincs joga
belenyugodni egy másik ember szenvedésébe. Ez olyan, mintha ő okozná a
szenvedést.
 Aki szeret, elenged, felejt és megbocsát. Aki mindezt
elvárja másoktól, csupán önmagát szereti. Önmagunk elvesztésének
legbiztosabb módja: a szeretet elvárása.
 A szeretet elvárása: önzés;
legalább annyira, mint a szeretet elutasítása.